A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

GÁDOR Judit – NOVÁKI Gyula: Az abaújvári földvár sánca

AZ ABAÜJVÁRI FÖLDVÁR SÁNCA 49 építését közvetlenül megelőző felszín. Ezen a járószinten, a sáncszerkezet alatt egy darabokra tört, de kiegészíthető kora Árpád-kori fazék volt (6. kép.) Ez alatt a járószint alatt már a császárkori kultúrréteg következett. A sáncot faszerkezet tartotta. A gerendák kivétel nélkül majdnem teljesen elpusztultak, nyomaikat mégis aránylag jól követhettük. Többnyire por alakban maradtak fenn, fehér, világos szürke, barna, vagy sötét lila színben, 1—2 mm, de legfeljebb 1 cm vastagságban. Ezért a feltárás rendkívül lassú munkát igényelt, mert két-háromszori óvatos söprés után a nyomok eltűntek. Ez különösen a felső három gerendaszintre voltjellemző. Néhány barna fakorhadék azonban már itt is megkönnyítette a megfigyelést, a 4. gerendaszinttől kezdve pedig egyre sűrűbben jelentkeztek. Ugyanettől a szinttől kezdve egyre gyakoribbá váltak a gerendák helyét jól mutató kerek vagy ovális lyukak (7—8. kép). Ezek gyakran üresek voltak, csak az aljukon találtuk a teljesen elpusztult fa 1—2 mm vastag maradványát por alakjában. Néhány szerencsés esetben a gerendalyukak kéreg lenyomatát is mutatták. A famaradványok a legrosszabb állapotban a kavicsos talajban, legjobban a sárga homokos löszben maradtak fenn. Az egyes gerendák irányát a foltok alapján jól meg tudtuk határozni, de a fa eredeti vastagságát csak becsülni tudtuk. A gerendák átmérőjét csak a lenyomatotjói tükröző lyukaknál lehetett lemérni, 12—20 cm körüliek voltak, de néha elérték a 30 cm-t is. Arra azonban semmi biztos támpontunk sincs, hogy milyen hosszúságú gerendák csatlakoztak egymáshoz. A sánc irányára merőle7. kép. Az ásatási szelvény nyugati metszetének felső 4 métere, feltárás közben