A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

GÁDOR Judit – NOVÁKI Gyula: Az abaújvári földvár sánca

AZ ABAÜJVÁRI FÖLDVÁR SÁNCA 45 2. kép. A sáncátvágás a vár belső területe felől. 1974. A sánc tetején, rögtön a felső humusz alatt, kiszedett, habarcsos kőfal omladékrétegét tártuk fel 4,30 m szélességben és 0,50 m vastagságban (5. kép). Ebben a rétegben sok faragatlan terméskő hevert másodlagos helyzetben. A kőfal eredeti helyét és így a szélességét nem tudtuk megállapítani. Mivel hasonló, kőfalra mutató nyom a sánc több, távolabbi részén, kisebb bolygatásokban is tapasztalható, arra kell következtetnünk, hogy a kőfal a teljes várat körbevette. Korhatározó lelet itt nem került elő, így a várfal építésének idejére közvetlen adatot nem kaptunk. A habarcsos faltörmelék alatt 20—30 cm-re már gerendák maradványai mutatkoztak és ezek a sánc teljes, 6,60 m vastagságában végig, megszakítás nélkül követték egymást. A maradványok állaga igen különböző volt, ez részben az előkerülési hely mélységétől, részben pedig a talaj minőségétől függött. A sánc rétegződése igen változatos képet mutatott. A sánc tetején, közvetlenül a habarcsos várfal törmeléke alatt 20—50 cm vastag tiszta sárga föld volt, ennek alján, illetve alatta kezdődtek a gerendák maradványai. Ez a sárga réteg a faszerkezet leomlása után kerülhetett ide, a habarcsos kő várfal építését megelőző talajegyengetés során, vékony feltöltésként, amelyre a falat alapozták. A sánc feltöltéséhez szükséges földet a mai várbelső területéről hordták fel, így alakulhatott ki a sánc belső lábánál észlelhető mélyedés. A felső sárga réteg alatt világos szürke és sárga rétegek váltották egymást sűrűn, átlag 10—20 cmes vastagságban. Ezek több ízben kaviccsal keverve fordultak elő, de néhol tiszta kavicsrétegek voltak, melyek különösen a sánc felső részében mutatkoztak.