A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly gerinces maradványai

354 KORDOS LÁSZLÓ morfológiai leírását közli.

3 Fontos adatként szerepel a zsomboly Láng Sándor és Jakucs László geomorfológiai szintéziseiben is.

4 A barlang első őslénytani vizsgálata valószínőleg a Dancza-féle feltáráshoz kapcsolódik. Ugyanis a Természettudományi Múzeum Föld- és őslénytárának gyűjteményében Jánossy Dénes rissz-würm kori csontleleteket talált, amelyek a feljegyzések szerint a Kőháti-barlangból származnak, s azokat Dancza gyűjtötte 1936-ban. Ez a kis fauna feldolgozásomban az 1. sz. lelőhely megnevezést kapta. A lelőhely pontos helye kétséges, mert a gyűjtési idő 1936, viszont a belsőbb részekre Dancza csak 1939-ben jutott le. Közben Dancza bontotta a közeli, később Kőháti-barlang néven ismert üreget is. A két barlang nevének többszöri felcserélése miatt lehetséges, hogy a leletek nem a mai KisKőháti-zsombolyból, hanem a Kőháti-barlangból származnak. A zsombolyt jól ismerve feltételeztem, hogy a vörös színű, agyagos üledékekből előkerült csontok valószínűleg a legalsó szintről származnak. A régebben ismert részeken olyan üledéket, amelyekből e csontmaradványok előkerülhettek, nem ismerünk. Ugyancsak Dancza írja 1967-ben, egy a Magyar Karszt- és Barlangkutató Bizottság körlevelére válaszolva, hogy a Kis-kőháti-zsomboly („Feneketlen-lyuk") I. szintjében, 55 m mélyen kb. 30 vagon törmelék van. Ennek felszíne alatt 20 cm mélyen 4 ember és egy tatárantilop (Saiga) sértetlen koponyáját találta.

6 A bejárati akna alatt felhalmozódott törmelékből valóban kerültek elő újabban is emberi csontok (9. lelőhely), de a tatárantilop meghatározását tévesnek kell feltételeznem. A zsombolyban újabb gyűjtéseket már magam végeztem, és ezek feldolgozását tartalmazza a közlemény nagyrésze. A leletekre Tihanyi Péter és a Vörös Meteor „Foton" barlangkutatói hívták fel a figyelmemet, és velük együttműködve 1971—1974 között több alkalommal vettem üledékmintát a zsomboly több pontjáról.

7 Az üledékmintákat 0,8 mm 0-jű szitán átmosva nyertük ki a csont- és csigamaradványokat. Összesen 9 lelőhelyről ismerünk leleteket a barlangból, amelyek azonban egymástól térbelileg elkülönülnek. A jelenlegi összefoglaló faunisztikai munkát számos híradás és előzetes cikk előzte meg. Ezek közül jelentős a 3. lelőhelyről előkerült Rhinolophus 3. Leél-Őssy Sándor: A barlangok osztályozása. Földrajzi Értesítő, I. 1. 1952. 133.; Leél-Őssy Sándor: A Magas Bükk geomorfológiája. Földrajzi Értesítő. 3. 2. 1954. 350—354.; Leél-Őssy Sándor: A Kiskőháti zsomboly térképezése. Földrajzi Értesítő, 4. 2. 1955. 256—257. 4. Láng Sándor: A Bükk geomorfológiája. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 5—6. 1964. 86.; Láng Sándor: Hidrológiai és morfológiai kutatások a Bükkben. Hidrológiai Közlöny, 34. 1—2. 1954. 71.; Jakucs László: Adatok néhány bükkhegységi karsztforrás ismeretéhez. Földt. Int. Évi Jel. 1950-ről. 1953. 53.; Jakucs László: A karsztok morfogenetikája. A karsztfejlődés varienciái. Földrajzi monográfiák, VII Akadémiai kiadó. 1971. 136—138. 5. Jánossy Dénes: A Lambrecht Kálmán barlang késő pleisztocén gerinces faunája és a rissz-würm interglaciális problémája. Kandidátusi Ért. Kézirat. 1958. 6. Dancza János: Az MKBB körlevelére válasz. Levél. Kézirat. Eger. 1967. aug. 3. 7. Renkó Péter: FOTON barlangkutató csoport 1971. évi jelentése. Kézirat. 1972.; Renkó Péter: A Vörös Meteor Foton barlangkutatók 1972. évi beszámolója. Kézirat .1973.; Renkó Péter: Foton barlangkutatók 1973. évi beszámolója. Kézirat. 1974.; Tihanyi Péter: A VMTE Foton barlangkutató csoport 1974. évi beszámolója. Kézirat. 1975.; A Kis-kőháti-zsombolyban őslénytani mintavételt végeztünk 1971. aug. 20—22., 1972. ápr. 1—3., 1974. ápr. 14-én.