A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
BODNÁR Zsuzsanna: Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája
346 BODNÁR ZSUZSANNA tes terítőt tettek az asztalra, étkezés után a morzsát a gyümölcsfa tövébe szórták, hogy az újévben bőséges legyen a termés. A levest mindenki külön tányérból ette, a krumplit, sztrapacskát egy tálból. A család egyetlen pohárból ivott. A húst rendszerint a gazda szelte fel, annyi darabra ahányan voltak és ő is osztotta el. Régen 10 cm magas, 30 cm átmérőjű pataki tálból ettek. Mikor csépeltek, ebbe tették az ételt s közösen ettek belőle. Erre a célra maguk faragta fatálakat is használtak. 27 Általában minden ágyat használtak alvásra, de még így is kevesebb volt az ágy, mint a családtagok száma. Az alvóhelyek aránytalanságán, elrendezésén érezhető leginkább, hogy a ház még nem vált igazi otthonná. Ezt bizonyítja az is, hogy egy ágyban általában ketten vagy többen is aludtak. Házastársak együtt vagy az apa fiával, anya lányával. Volt olyan ház, ahol négy gyerek is aludt egy ágyban. A különböző neműek 10—12 éves korukig. Akisbaba egyéves koráig bölcsőben aludt. A bölcső két formaváltozata ismert. Az egyiknek a talpa félkör alakú, ringatásra alkalmas, a másiknak ringatható bölcsőzésre külön tartóállvány volt szerelve. Ahol bölcső nem volt, ott teknőbe tették a bepólyált csecsemőt. A gyerekek toliágyon aludtak, sokszor ketten-hárman is együtt. A serdülő lányok, fiatal asszonyok télen a karosládán, lócán aludtak, vagy toliágyon. Ahol nagy volt a család, ott a gazda és leginkább a fiatal legények télen az istállóban, nyáron a csűrben. A két hálóhelyet a fiatalok azért tartották ideálisnak, mert este bárhová elmehettek, bármilyen későn tértek haza, a család nem tudta meg. Az öregek is szerettek kint aludni, mert télen meleg volt, nyáron pedig szellős. De valószínű, hogy a jószág őrzése is szerepet játszott az istállóbeli alvásban. Téli foglalatosságok a varrás és a szövés. A ruhák varrása, különböző ruhadarabok, textiliák rendbehozatala ekkor a legalkalmasabb. Nyáron csak azt varrták, ami nagyon sürgős volt. Egyes lakásokban a szövőszék (krosna) novembertől februárig a lakószobában volt, csak nagyobb takarításokkor vitték ki. Más házakban ideiglenesen állították fel az asztal helyén. Abroszokat, lepedőket, zsákokat szőttek. A télhez kötött a disznóölés és a velejáró munkák. Itt most részletesen erről nem akarok írni, mert a téma egy külön tanulmányt igényelne. Ilyenkor az egész család dolgozik, a gyerekek is. Az állat leszúrása, a bontás az udvaron történik. A hurkát, kolbászt a pitvarban, udvaron töltik. így a berendezés nem változik meg, csak esetleg két asztalt betesznek még, hogy jobban férjenek. Délután készülnek az esti torra, főznek, rendbe teszik a lakást. A húsok forgatása, zsírszalonna kisütése az asszonyok következő napi teendője. A disznó feldolgozásával járó egész napi munka és az ezt követő esti tor általánosan elterjedt szokás. 28 Évszaktól függetlenül szükséges munkavégzés volt a kenyérsütés. Az aszszony ügyességét, háziasságát is próbára tették ezzel. 10—15 ember részére rosszul előkészített nyersanyagból, korpás lisztből, kenyérkovásszal nem kis dolog volt ez a munkafolyamat. Ezért egyszerre annyit csináltak, hogy legalább két hétig ne legyen rá gond. A család nagyságától függően egyszerre 6—10 27. Gönyei Sándor 1939. 130. 28. Magyarság Néprajza IV. é. n. 207.
