A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

BODNÁR Zsuzsanna: Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája

I EGY KÁRPÁTUKRÁN FALU LAKÁSKULTÚRÁJA 343 Az 1950-es évektől a szobákban általánosan használt berendezési tárgyak: ágyak, asztal, székek, szekrények, tűzhely, éjjeli szekrény toilette tükör. Igen elterjedt a 2 személyes hálószoba bútor, egymás mellé állított ágyakkal, éjjeli szekrénnyel (10. kép). A két ágy elé díványt (sezlon) vagy asztalt tesznek, két székkel. Ezekben a szobákban egyre inkább lekerülnek a falakról a szentképek, helyüket a családi fényképek, giccs festmények foglalják el. Sokan a városban élő gyermekeik által már nem használt bútorokat tették a szobájukba. Az utóbbi évtizedekben végbement változások következtében a szabadkéményeket lefedték, a kemencék lebontásra kerültek, a konyha elsősorban lakóhelyiséggé, lakókonyhává vált. A tűzhely fejlődése, átalakulása maga után vonta nemcsak a berendezési tárgyak helyváltozását, hanem ezáltal az egész helyiség lakhatási módjának, jellegének a megváltozását is. A pitvarba (konyhába) konyhabútorok kerültek, zománcozott sparhelt (11. kép), asztal, szék, mosdóállvány, a falakra gyárilag készített sótartó. Nem egy esetben új és régi darabok keveredését figyelhetjük meg (pl. kredenc, stelázsi, vizes lóca). Az idős embereknél megfigyelhető egy olyan változás, ahol a pitvar (az egész konyha) eredeti értelmezésének megfelelően előtérré, előszobává vált. Éppen azáltal, hogy a ház lett az egyetlen lakóhely, a pitvar elvesztette eredeti szerepét. Az egyetlen helyiség, amelynek funkciójában lényeges változás nem ment végbe az idők során, a kamra. Itt tartják az élelmiszereket, disznóságokat, lisztet, terményt, gazdasági eszközöket. Ide kerülnek a nem használt bútorok, //. kép. Modern sparhelt hagyományos kemencével. Ságvári u. 48. Dám L. felv.