A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
BODNÁR Zsuzsanna: Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája
338 BODNÁR ZSUZSANNA A ruhák tárolására, szárításra az ajtó mellett levő fogas vagy az ágyak feletti gerendákhoz madzaggal felkötött hosszú rúd (drucsok) szolgált. Csaknem minden házban megtalálható volt a vakablak (ablakcsuk), amelyben iratokat, pálinkásbutykost, üvegeket, fűszereket tartottak. A szoba közepén mestergerenda (mesternyica) húzódik, belevésve gyakran az építő neve, építés évszáma. A mestergerendán tartották egy dobozban a fontosabb iratokat, fényképeket (fotka), evőeszközöket (lozsnyik) (6. kép), gyúróteknőt (nyitocska), azokat a használati eszközöket és tárgyakat, amelyekre ha szükség volt, könnyen elérték. A mestergerendán tartották a szeníeltbarkát, tisztesfüvet is. A kisbaba a bölcsőben (koleszka) vagy teknőben aludt, amit az anya ágya mellé vagy a mestergerenda alá tettek. Az egykori tűzhely nélküli pitvar legfeljebb kisebb eszközök tárolására szolgált. Ide csak sütők és különböző edények kerültek. A szabadkéményes füstelvezetés megjelenésével és a kemence pitvarba való áthelyezésével funkcióváltozás történt. Nyáron a szabadkémény alatti rész lett a munkatér (amely a házból átkerült). A pitvar nagy részét a kemence foglalta el. Ide kerültek a falra a mindennap használt edények, használati eszközök, kikerült a maimocska, kecskelábú asztal. Gyakran került ide egyszerű láda, amelyben húst, sonkát tároltak. De télen, mivel a szabadkémény miatt a pitvar nagyon hideg volt, nem használták. A szabadkémény alatti részt elhatároló bolthajtásos falra régebben festett, többnyire pataki tányérokat, tepsiket, kalácssütő formákat akasztottak (3. kép). Minthogy kamrákat nem mindig építhettek, élelmet, lisztet, kukoricát, hüvelyes magvakat a pitvarban levő hordókban, bödönökben, élésládákban tartották. 17 Ez utóbbiak a menyasszonyi bútorzathoz tartoztak. A kamra (komora) a ház harmadik helyisége, amely kifejezetten tárolóhely. Itt tárolták a háztartásokban szükséges felszereléseket, élelmiszert (zsírt, húst, megszegetlen kenyeret stb.). Különösen feltűnőek voltak a kamrákban a nagy gabonatartó törícölyös hordók (8. kép). A 140 cm hosszú 80 cm fenékátmérőjű, kevésbé kidomborodó vékonydongájú hordók ezek, melyeket régen — a nagy szőlőtermelés idején — törkölynek használtak, de télen már akkor is búzát tartottak benne. Itt tartották a liszt és termény tárolására szolgáló ládákat (ferslagokat), káposztás, boroshordókat, a kenyérsütés eszközeit: gyúróteknőt (nyitocska), kenyérsütőlapátot (lopata), szitát. Itt tartották a szövőszéket (krosna), faszegeken a gerebent (szcseta), orsókat (falfé), tartóban (policska) a mezőgazdasági szerszámokat. Drucsokon a régi ruhákat, zsákokat (zvárka). A bútorok legtöbbször festettek, alapszínük sötét, leginkább fekete vagy barna. Díszítésük gazdag, élénk színösszeállítású virágmotívumokkal történt. A vidéken egykor több bútorkészítő központ is működött, Sátoraljaújhelyen r Sárospatakon, a hegyaljai mezővárosokban. A házilag készült, elenyésző számú bútordarabok festetlenek voltak. A bútorok három forrásból származtak: 1. szülőktől vagy nagyszülőktől öröklött darabok, általában virágos, festett vagy egyszínű láda, a barna asztal 17. Gönyeí Sándor 1939. 129.
