A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
BODNÁR Zsuzsanna: Egy kárpátukrán falu lakáskultúrája
336 BODNÁR ZSUZSANNA san összefügg a tüzelő fejlődésével. Ezt az elméletet napjainkig többször megcáfolta, és ellenkezőjét bizonyította a kutatás, nagyobb jelentőséget tulajdonítva a gazdasági helyzetnek, a házban élők életmódjának. A lakás, a ház nem állandó képződmény. Változik belső térelosztása, berendezése, míg elér egy bizonyos fejlődési szintet, ahol megáll, hogy hosszú évtizedekig csak a berendezés és tárgyai változzanak. A faluban kétfajta beosztású háztípust találunk: három osztatú és négy osztatú lakóteres épületet. Három helyiségből álló lakásokat építettek (szoba+ konyha + kamra vagy istálló) (1. kép) a szegények, zsellérek, négy osztatú házakat (szoba + konyha + szoba + kamra vagy szoba + konyha + kamra + kamra) (5. kép) a kis- és középparasztok. Lényeges különbség a lakások belső berendezése között nem volt, az elrendező elv is szinte minden házban azonos (diagonális). Az utca felőli szoba az első ház (izbo), a konyhának pitvar (preklet), a hátsó háznak (zadnja hnyizsa) kamra (komora) a neve. A faluban a parasztházak beosztása és az egyes helyiségek kihasználása csaknem azonos. Egyrészt azzal magyarázható, hogy az építendő ház nagyságát a faluban szokásos háznagyság és a vagyoni helyzet határozza meg, másrészt pedig nem alakult ki — a kedvezőtlen gazdálkodási körülmények miatt — egy olyan gazdag paraszti réteg, amely ezen a beosztáson, berendezésen változtatott volna. A lakóházban általában 2—3 család élt együtt, de ezt meghatározta a család vagyoni helyzete is. Ha a szülők „tehetősek" voltak, vettek vagy építettek gyermekeiknek, legtöbbször azonban a házat alakították át hátsóházzá. Az elsőház a fiataloké lett addig, amíg nem vettek vagy nem építettek. Általában a szülők, nagyszülők és a férjezett lány laktak egy fedél alatt. Mint láthatjuk, a ház a családdal együtt nő, változik, alakul. A lakóházba a bejárat mindig az egyszerű, oszlop nélküli tornácról van a pitvarba. A pitvartól balra a házba, jobbra a kamrába vezet egy ajtó, mely 1—1,10 m széles egyszerű, sima fából készült. A szobán két ablak található az utca felé, de van, amikor egy van az udvar felé is. A lakóház központi, s egyben legszélesebb funkciókörrel rendelkező helyisége a szoba (ház) viszonylag jól körülhatárolható funkcionális egységekre bomlik, amit a szoba elrendezési elve is tükröz. A szoba berendezése az uralkodó elv szerint diagonális, sarkos elrendezésű (6—7. kép). Az ajtó mellett a jobb oldalon található a helyiség egyharmadát elfoglaló kemence (pec) és környéke, amit munkatérnek is nevezünk. A vele átlósan levő, szemközti bal sarokban helyezkednek el a tároló és ülőbútorként is használt karosládák (láda), előttük asztallal (sztol), amely a kultikus teret alkotja. A két rövid homlokzati ablak közé kerül a ruhanemű tárolására szolgáló fiókos komód (komoud). Amennyiben azonban a szoba nem elég széles, ez a karosládák melletti sarokba kerül. A legtöbb esetben azonban az asztallal egy vonalban, a ház hátsó hosszanti homlokzati fala mellett díszesen megvetett ágy (poszcel) áll. E mögött, s ezzel szemközt is rendszerint egy-egy egyszerűbb ágy áll, mindennapi hálóhelyül. A szoba bejáratának közelében, az ágyak után ruhatároló vagy fiókkal ellátott, felemelhető tetejű láda. A székek (kettő-három) az ágy elé kerülnek.
