A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

318 FEJŐS ZOLTÁN A jobb mód jelei nemcsak a falun kezdtek mutatkozni, hanem a tengert megjáró parasztokon is. A frissen érkezett fekete ruhás hazatérő kivált a hagyományos faluképből, „úriember vót mingyá ha hazajött", a hozott ruhák azonban idővel elrongyolódtak, így ez a minimális változás is hamar szertefoszlott. Ruhaneműt még a legszegényebben visszatérő is hozott magával, ha mást nem is, a kint viselt hétköznapi öltözetet hazahozta. Az amerikai jek nadrág nem aratott azonban egyértelmű sikert, feltűnt, hogy nem olyan tartós, mint ahogy gondolták, a fekete anyag nyáron a naptól hamar fakult, tönkrement — „leződült." Az ajándékba kapott ruhát, még ha nem is tetszett mindenkinek, szívesen hordták, — mondván, mégis csak ajándék, Amerikából való. (A fekete szín különösen a gyerekeknek volt idegen.) Ezen a vidéken a női viseletben különösebb változás nem ment végbe. A sajtóban sok helyről ismert flancolás itt nem volt jellemző, az a néhány selyemkendő, dísztű, fülbevaló,, amit az amerikások hoztak, nem minősíthető fényűzésnek. Elmondhatjuk, hogy a kivándorlás nyomán a paraszti viseletben komoly tartós változás nem észlelhető. A faluba került újabb típusú ruhadarabok (mint pl. a selyemszoknya, szvetter, pulóver stb.) legföljebb csak a viselet lassú polgárosodási folyamatát serkentették, de megjelenésük nem szorította ki a hagyományos elemeket, így hatásuk nem volt olyan erős, hogy új, polgári jellegű viseletet alakított volna ki. A hazatérők a ruhaneműn kívül mást is hoztak a tengerentúlról. Legtöbb a fehérneműs kofferekkel (kuffér) utaztak haza. (6. kép). A szerencsésebbre esetleg jó nagy ládával fölpakolva érkezett — leginkább háztartási eszközöket hozva magával. (Pl. húsőrlő, hurkatöltő.) Volt aki — számítva a hazai munkára — pl. kaszaverőkalapácsot, kaszaküllőt, a mesterséggel is foglalkozók szerszámokat, gyalut, kisbaltát, kisfaragót, kalapácsot stb. hoztak, habár ezeket itthon is könnyen beszerezhették volna. Talán úgy vélték, hogy jobb anyagból készültek s így érdemes cipelni, vagy csak egyszerűen „az tetszett meg benne, hogy amerikás szerszám" — aztán bekerült a csomagba. De előfordult, hogy az igényesebbje gramofonnal, zsebórával

88 bűvölte el a hazaiakat. Ma már azonban a kopott szecessziós kép (hölgy virággal) a pipa, vizespohárkészlet, kancsó, a húsőrlő tengelye, a kalapács stb. csak valamely családtagra utaló emlék, vagy egyszerűen a ház körüli ócskaságok számát gyarapítja. Általában kivételt csak a vallásos jellegű tárgyak jelentenek. Az állandó használat jobban megőrizte az imakönyveket, szentképeket és így nagyobb megbecsüléssel őrzik máig is őket (7—9. kép). 88. Ez külön megemlíti Braun R., 1973. 347—348.