A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

306 FEJŐS ZOLTÁN végén, a századforduló táján, a kivándorlásra késztető vonzó és taszítóerők termékeny talajra találtak, egyfelől, a belső migrációt már régóta folytató, másfelől, a lassan bomló kultúrával rendelkező közösségek esetében. Ha e két tényező megközelítőleg egybeesett egymással és a taszító-vonzó faktorokkal, a kivándorlás nagyobb méreteket öltött: úgy érezzük, ez a jelenség érvényesült a felvidéki kivándorlás esetében. Szubjektív szempontok. A külső szemlélő számára még az egészen rossz megélhetési viszonyoknak tűnő taszítóerők sem vezettek okvetlenül kivándorláshoz. Sőt, még ha bizonyos csoportok számára kultúrájuk normái lehetővé is tették a szabadabb mozgás lehetőségét, nem biztos, hogy kivándorlóvá váltak. Az objektív okok, az ideális normák és értékek ismerete tehát még nem elegendő a kivándorlás teljes tanulmányozásához: az elhatározás ugyanis szubjektív döntés eredménye, így felvetődik e harmadik fő szempont kérdése is. A kivándorlás indítékainak hű lélektani elemzését csak magával a folyamattal egyidőben lehetett volna elvégezni, így ma már csak tapogatózni tudunk. Már volt róla szó, hogy az emberek számára a kivándorlás lehetősége a társak tapasztalatain keresztül került a köztudatba. A sikerek példája, a két terület között létesült kapcsolatok kisugárzó hatása, mind az egyéni elhatározást befolyásolták. Ezek az információk a közösségekben belső láncreakciót teremtve, ösztönzőként hatottak. Számtalan esetben nyújtott megoldást a kivándorlás lehetősége, például a családi perpatvarokban, a szülők által nem engedélyezett házasságok esetében (református-katolikus, gazdag-szegény). Az egyéni szempontok szférája szinte korlátlan szélességű, így az individuális célok igen különbözőek voltak. Közvetlen, személyes kivándorlásra késztető okként említették a kiházasítás költségei körüli bonyodalmakat, a férj-feleség összekülönbözését. Hasonló okként játszott szerepet Árkán és Vizsonyban is, a sok gyerek felett való szégyenkezés, vagy kézenfekvő példát nyújtott egy-egy elvándorolt fiatalember esete, a katonai szolgálattól való megszabadulásra.

56 A sort folytatni lehetne, azonban ez elemzésünk eredményét nem befolyásolná: az egyéni indítékok skálája változatos, s így kivándorlás közvetlenül, az egyéni pszichikum biztosította különböző formákon keresztül, személyes elhatározásokon alapult. Eddigi elemzésünkben, a komplex folyamatok eredőjeként létrejött kivándorlás jelenségeit, három szempont köré igyekeztünk csoportosítani. A kifejtésben felmerült elkerülhetetlen átfedések ellenére, azt kívántuk érzékeltetni, hogy az objektív faktorok — döntően a gazdasági tényezők — milyen áttételeken keresztül valósultak meg.

57 Tehát nem a kultúra és a személyes szféra szerepét akartuk felnagyítani a gazdasági, társadalmi tényezőkkel szemben, hanem a történelmi folyamat lefolyását kísértük figyelemmel. Ennek nyomán nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a kivándorlás az objektív taszító és vonzerők egyidejű jelentkezése következtében, a közösségek kultúrája szabta normák, értékek szűrőjén keresztül, egyéni elhatározás alapján bontakozott 56. Ugyanakkor Amerikában rájönnek arra, hogy az egyik legjobb kereseti lehetőség a hadsereg — beállnak katonának és küldik haza a dollárokat: Tót ezred Amerikában. Felvidéki Szemle, 1898. 32. sz. 4. 57. Vö. G. Germani, 1964. 163 és 173.