A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

KIVÁNDORLÁS AMERIKÁBA A ZEMPLÉN KÖZÉPSŐ VIDÉKÉRŐL 295 vándorlás példája veti fel a legpregnánsabban.

6 A kulturális rendszerek ebben az esetben teljes felületükön érintkeznek egymással, a legtöbb feltételt biztosítva reális kapcsolatok létrejöttéhez. Az akkulturáció kezdeti fázisában tehát a kivándorlók kultúrájának kontextusa változik meg. További lépésként, a hazatérni nem szándékozók esetében, az akkulturációs folyamat menete lesz az érdekes, az a folyamat, amelynek különböző szintjei és fokozatai után, utolsó fázisában bekövetkezhet a kulturális asszimiláció

7 is. A visszatérők azonban kiindulási környezetükbe visszatérve, az eredeti viszonyokkal találkozn ak. A hazai kutatás szempontjából a legizgalmasabb kérdésnek éppen a visszavándorlás és a nyomában jelenkező probléma, a visszailleszkedés mutatkozik. Elméletileg itt egy kulturális visszailleszkedési folyamat játszódik le, amely a kulturaérintkezésnek kevésbé konfliktusos formája. Ebben az esetben elsősorban arra a kérdésre kell választ keresni, hogy milyen hatást váltott ki a kivándorlás az emberek életében és kulturális hagyományukban. Sajátos anyagi és tudati jellegű hatásokról lehet itt szó, amelyek elsősorban a vándorlási mozgalomban aktív résztvevőknél jelentkeznek. Egyúttal azonban fel kell vetni e problémákat a befogadó közösségek esetében is. Világos, hogy a visszavándorlás vizsgálata azokat a változásokat, jelenségeket hangsúlyozza, illetve kell hogy hangsúlyozza, amelyeket a vándorlási mozgalom a paraszti életmódban eredményezett. Más szavakkal azt is mondhatjuk, hogy ebben a helyzetben egy másik akkulturációs probléma jelentkezik. A teljes oda-visszavándorlási folyamat tehát kétszer is felveti a kultúrák egymásra hatását, s ezzel párhuzamosan a beilleszkedés bonyolult jelenségét: egyfelől a gyökeresen új társadalmi-kulturális feltételek közé, másfelől a korábbi, az elhagyott viszonyok közé. Előzetes megállapításainkat azzal összegezhetjük, hogy a kivándorlásban jelentkező sajátos népmozgás kulturális mozzanaiait az akkulturáció fogalmában kívánjuk kifejezni. Ezáltal a folyamat látszatra különböző jelenségei, mint például az idegen környezetbe történő beilleszkedés, a kultúrák egymásbahatolása, az asszimiláció, egy szempont felől jellemezhető. Mindez természetesen nem jelenti a közöttük levő különbségek elmosását, hiszen ezeket az akkulturációs folyamat különböző fázisainak fogjuk föl. A jelen dolgozat azonban ezen fázisok közül az asszimiláció kérdésére csak a többivel kapcsolatos vonatkozásai alapján térhet ki. Természetes, hogy az amerikai magyarság olyan jellegű problémái, mint a nyelvi, kulturális és különösen az integrációs kérdések nem vágnak írásom körébe, elsősorban azért, mert ezek csak a helyszíni kutatások nyomán közelíthetők meg reális mértékben, másrészt pedig vizsgálatuk a jelenlegi témától messzire is vezetne.

8 6. Erre utal Linton, idézi A. Hultkrantz, 1960. 20.; Az amerikai emigráns csoportjainak akkulturációs vizsgálatához nyújt szempontokat DéghL., 1966. 7. Az asszimiláció kérdéséhez lásd A. Hultkrantz, 1960. 33—34.; G. A. Simpson, 1968.; Sós Péter J., 1973. 88. fejtegetései általános érvényben is értékesek, valamint az akkulturáció eddig idézett irodalmát, különösen G. Germani, 1964. 163—165. aki a folyamat szociálpszichológiai és individuálpszichológiai oldalait is kiemeli. Tanulságosak a társadalmi kapcsolatokat hangsúlyozó szociológiai elképzelések eredményei is. Vö.: A. Cuvillier, 1963. I. 153—157.; /. Szczepanski, 1973. 444—448. 8. Csak tájékoztatásul a gazdag amerikai kutatások és a helyszíni vizsgálatok eredményeiről: MáthéE,, 1942.; Paizs Ö„ é. n.; — útibeszámolók sok adattal. Kosa J„ 1957./ DéghL., 1966.; KálmánB., 1970.;/. Sanders, 1973.; DéghL., 1975