A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: A kenderfeldolgozás törő és rostpuhító eljárásainak munkaeszközei és terminológiái Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
264 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA Az első megtörésre használt munkaeszközök elnevezéseit, ill. ezek földrajzi elterjedését vizsgálva hasonlóan kiválik a bitó elnevezéssel az észak-borsodi, barkók lakta terület, valamint elkülönülni látszik, egyfajta keleti hatást sejtetve a törő elnevezést használó abaúji, kelet-zempléni, ill. bodrogközi terület. Ugyanezeket a határokat vélhetjük felfedezni a munkafolyamatok elnevezéseit vizsgálva is. A megyeszerte általános vágás elnevezés-rendszerben egy szigetet alkot a barkók lakta terület, míg viszonylag tiszta képpel találkozunk a bodrogközi, zempléni részeken. A kender második megtörését szolgáló eszközöket, az eszközök elnevezéseit és a rajtuk végzett munka terminusait tanulmányunkban nem vetítettük térképre. A kép egységes, azaz a simító tiló, tiló munkaeszköz-elnevezés, ezzel párhuzamosan és egymás melletti előfordulással a simítás, tilolás terminus fogalmazza meg a munkafolyamatot, s ez megyeszerte általános. Szolnoky Lajos monografikus munkájának eredményei, másrészt a helyi nagyon gazdag anyag sugallta a kendertörő malmokkal való részletes foglalkozást. Szolnoky Lajos kenderkalló elnevezés alatt ismerteti ezeket a gépi szerkezeteket. 51 Nagyon gazdag anyagot mutat be Heves, Nógrád, Szolnok megye településeiről, s említ néhány kendertörőt Borsod-Abaúj-Zemplén megye területéről is. (A magyar nyelvterületről másünnen nincsenek adatai). Gyűjtőterületünkön több, mint félszáz adat bizonyítja, hogy a vízienergiával, majd később gépi meghajtással működő kenderpuhító szerkezeteknek (kihasználva a földrajzi adottságokat) milyen nagy szerepük volt. 14. sz. képünk adatai szerint a bunkós és vashengeres malmok egymás mellett funkcionáltak, területi elkülönülés közöttük nem fedezhető fel. Az ugyanazon elven működő, formailag is hasonló szerkezetek elnevezése viszont úgy mutat kettősséget, hogy az általános elterjedésű bakos, bunkós malmok mellett viszonylag jól elkülöníthető területen használják a kölyü elnevezést. Anélkül, hogy mélyebb fejtegetésekbe bocsátkoznánk, csupán annyit állapítunk meg, hogy ez összefüggésben van egyrészt a kölestermesztéssel, másrészt a korábbi intenzív lenfeldolgozással. A kendertörő malmok egy-egy településen történő felépítésében minden bizonnyal nagy szerepet játszott a helyi igényen túl az, hogy milyen lehetőségei voltak a szomszédos településeknek. Elsősorban a gyorsfolyású, viszonylag nagy energiát szolgáltató folyók mellett, azokra ráépítve alakultak ki megyénk rostpuhító malmai, kendertörői, kallói, kölyüi. 16. képünk adatai arról győznek meg bennünket, hogy jelentősebb malmok olyan kisebb-nagyobb vonzáskörzeteket alakítottak ki, amelyekből nem maradt ki egyetlen olyan település sem, ahol számottevő, ill. a helyi igényeket kielégítő kendertermesztés és feldolgozás folyt. (Van okunk feltételezni, hogy a fehér foltok csupán adataink hiányából, ismereteink ^szűkös voltából következnek.) Érdekes jelenségnek tűnik az, hogy rostpuhító malmokkal a Bodrogköz területén nem találkozunk. Ha a malmos puhításra adatokat gyűjthettünk, azok részben esetlegesek voltak, másrészt mindig a Hernád-völgyi malmokhoz kapcsolódtak. Ezt föloldani látszik az, hogy csak ezen a területen ismerik a kenderdörzsölőt. A két szerkezet mechanizmusát ismerve el kell fogadnunk azt, hogy a Taktaköz és a Bodrogköz falvaiban a kenderdörzsölő töltötte be a rostpuhí51. Szolnoky i. m. (1972) 162—169.
