A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: A kenderfeldolgozás törő és rostpuhító eljárásainak munkaeszközei és terminológiái Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

262 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA Néhány településen, így pl. Égerszögön is a kalapáccsal való puhítás közösségi összejövetelekre lehetőséget adó munka volt. Adataink szerint ezzel az eljárással akkor éltek, ha kevés volt a kender, s nem volt célszerű (kifizetődő) a vámot is szedő törőmalomba elmenni vele. Más magyarázat szerint (Felsőtelekes) a háborús évek alatt minden előzmény nélkül, szükségből alakult ki ez a törési módszer. A rostanyag puhításának módszerei és eljárásai között csupán egy volt, hiszen ezzel egyidőben a faluban mások ágyba téve, s azon heteken keresztül feküdve, vagy korpás vízben áztatva puhították kenderüket. A fakalapáccsal, vagy egyéb kalapácsszerű, alkalmi eszközzel (pl. krumplitörő) az alábbi falvakban találkoztunk: Égerszög, Szuhafő, Mogyoróska, Fony, Regéc, Sárospatak, Hernádkak, Árka, Krasznokvajda, Járdánháza, Bocs, Háromhuta, Baskó, Abaújvár, Felsőtelekes, Kánó és Nyíri.

44 A törőfáv&l, kalapáccsal, vagy kalapácsszerű eszközzel való puhítás sokféle és igen változatos formában ismeretes Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. így pl. Abaújváron és Pányokon a koszorúba kötött, eltilolt kendert az eresz alatt fakalapáccsal puhították még az elmúlt években is. Nyíriben az ugyanilyen fabunkóval történő puhításnak kopolás volt a neve. Krasznokvajdán és Járdánházán az így használt fakalapácsot éppenúgy bunkónak, bakónak nevezik, mint a malmok lezuhanó törőtönkjeit. Bőcsön a deszkára rakott kévéket, vagy fél-kévéket mérő súlyokkal verték, a finomabb kendert pedig házi készítésű fabunkóval puhították. A fabunkó nagysága természetesen változó. Bőcsön kb. 20—25 cm átmérőjű, henger alakú, nyéllel ellátott eszköz volt, de mérete Regécen és Háromhután jóval nagyobb. Ez „valószínűleg a hasonló kalapácsú kézierővel működő kölyü tartozéka volt eredetileg".

45 A kalapáccsal való kenderpuhítás a Zempléni-hegyvidék és a Hegyköz településein csaknem mindenütt ismeretes. Mindez érdekes színfoltot jelenthet az eljárás és az eszköz országos elterjedésének vizsgálatában. A kender puhításának sajátos módszere ismeretes még a Zempléni-hegyvidék néhány falujában, így Árkán, Baskón és Mogyoróskán. Ezekben a falvakban a fabunkó mellett csépet, kézi hadarót is használnak a kender puhítására. „Ha cséppel akarják feldolgozhatóvá tenni a megtilolt és fejekbe font kendert, egy nagyméretű, földre terített ponyvára helyezik, hogy a nagy lendület szét ne vigye" a kórót, s úgy, a babhoz hasonlóan verik, puhítják.

56 A puhításnak ezt az eszközét és módját csak akkor alkalmazzák, ha kevés a kender, egyébként ugyanis nem gazdaságos. Kánon a kalapáccsal történő puhítás mellett ismeretes volt a kender megsulykolása, mosósulyokkal való puhítása. Itt említjük meg a puhításnak azt a módját, amikor a kendert eltávolított késű szecskavágón puhítják meg. Ilyen eljárásra Mogyoróskán, Regécen, Szirmabesenyőn, Aszalón és Szőlősardón gyűjtöttünk adatokat. A fabunkóval, kalapáccsal, vagy egyéb ütőszerkezettel történő puhítás is bizonysága annak, hogy a különböző korú és eredetű eszközök valamint technikák a 20. század első felében, második harmadában egyidejűleg, ill. egymás 44. Stuhán i. m. 22—27., Lukács i. m. 8., Hajdú i. m. 9—11. 45. Flórián i. m. (1963) 28. 46. Flórián i. m. (1963) 28.