A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)

MISKOLC ZENEI ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 197 magyar zseniknek azt a kis gárdáját, akik Miskolcot vallhatták szülővárosuknak."

109 1933-ban Lányi Ernőre, a zeneiskola első igazgatójára emlékeztek halálának 10. éves évfordulója alkalmából. Ekkor helyezték el a ma is látható bronz reliefet. Lányi Ernő mindössze 1901—1907-ig élt Miskolcon, de ez alatt az aránylag rövid idő alatt is nagy zenei pezsgést indított el és példamutató zenei összefogást teremtett meg ittléte második esztendejében a Mozart Requiem előadásával. Innen Szabadkára költözött. Ott halt meg 62 éves korában. Kosztolányi írja halála alkalmából: „A magyar zene nagy halottjának, Lányi Ernőnek a temetése hétfőn délután folyt le ezrekre menő tömeg részvételével a Kralj Petár utcai gyászház udvarán. Subotica társadalmának minden rétegéből megjelentek a gyászolók. A sírnál a Munkásdalárda énekelte a „Régi nóta híres nóta... kezdetű dalt és mindenki sírt." Egész művész volt és egész lélek. Két művész lakozott benne: egy zeneszerző, kit mindenki ismert és egy költő, kit csak kevesen ismertek. Megjelent egy német verses könyve névtelenül: Consonanzen und dissonanzen eines ungarischen Musikers. Hagyatékában hatalmas tömegű német nyelvű kéziratot találtak, humorral, frisseséggel, s némi schopenhaueri ízzel, amelyben egy élet lehiggadt tapasztalatát, emberismeretét, keserű tanulságait foglalta. Följegyzések az emberi butaságról, hiúságról, pár soros szatírák.

110 (Miskolc e márvány relief elhelyezésével talán igazságot próbált szolgáltatni és leróni a kegyeletét az előtt, akit nem tudott megtartani. V. Gné.) A Lévay K. E. zenei szakosztálya folytatta elődje nagyszerű hagyományát nagyhírű művészek vendégszereplésével. A még megtalálható iratokból a következő vázlatos kép tűnik elő: 1929. I. 14. Koncz János hegedűművész hangversenye, 1929. II. 19. Jeanne-Marie Darré francia zongoraművésznő zongoraestje. 1929. X. 3. Dullien Klára hegedűművésznő estje. 1929. X. 30. Tarnay Alajos a Zeneművészeti Főiskola tanárának szerzői estje. Közreműködtek Lichtmann Ilonka, Záhony János énekesek, Rákos Arnold hegedűművész. 1930. III. 11. Hir Sári zongoraművésznő 1930. V. 1. Zsámboky Miklós gordonkaművész, 1930. V. 6. Lidia-Hoífmann Behrendt zongoraművésznő és Herman Schey baritonista. 1930. X. 19. Alexay Edit operaénekes, 1931. I. 31. Schóbert Ágota zongoraművésznő, 1931. II. 2. Antalffy Zsíros Dezső orgonaművész, aki 1909—21-ig volt a Zeneművészeti Főiskola orgonatanára, 1923- a rochesteri egyetem professzora. Orgonaiskolája máig is használható alapos kézikönyv. 1931. III. 4. Fehér Ilonka hegedűművésznő estje. 1931. III. 26. ismét JeanneMarie Darré. (Az év további része hiányos, a következő esztendő is. V. Gné.) Újabb adatok 1933-ból I. 14. Báthy Anna és Svéd Sándor estje, 1933. II. 5. Kentner Lajos zongoraestje. A még nem egészen 30 éves művészt ekkor már úgy emlegették, „mint a magyar pianista generáció legismertebb és legnagyobb 109. A Lévay K. E. zenei szakosztályának bérleti hangversenye. Emlékhangverseny Lányi Ernő zeneköltő halálának 10. éves évfordulója alkalmából. 1933. március 12-én 6 órakor a Zenepalotában. Eredeti műsor. Lányi dalaiból, Rösler Endre a M. Kir. Operaház tagja adott elő, közreműködött Elek Szidi operaénekesnő, a Lévay Hangversenyzenekart Koller Ferenc és a Miskolci Daláregyletet vezényelte Várady Aladár. 110. Zenei írások a Nyugatban. Szerkesztő: Breuer János Zeneműkiadó 1978. 200. Lányi Ernő, Kosztolyányi Ernő írása.