A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)

192 t VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN embert veszített benne, aki a város életét — különösen az I. világháború előtt bekapcsolta az ország szellemi vérkeringésébe. Haláláról a helyi és országos sajtó egyaránt megemlékezett. A közművelődésről írott könyvét, országos lapokban megjelent cikkeit nagyon sokan ismerték. Miskolc így búcsúzott tőle: „A magyar kultúra pótolhatatlan agilitású szervező reformert vesztett benne, Miskolc kulturális fejlődése pedig azt az embert, aki képes lett volna Miskolcon újból nagy arányú, a társadalom minden rétegét felhívó, közös munkára serkentő kulturális haladást biztosítani."

96 2. A Lévay József Közművelődési Egyesület. A Borsod—Miskolci Közművelődési Egyesület, a Tanácsköztársaság utáni események, Balogh betegsége, és halála folytán megszűnt. A közművelődés ügyének nem volt intézménye, de a kulturális élet nem szünetelt; a zeneiskola és a Kereskedők és Gazdák Köre bár sokkal szűkebb rétegre terjedően gondozta. 1923. március 19-én tartott első alkalommal értekezletet e kérdésben a Miskolc városi vezetés, de az alakuló ülést csak 1924. május 14-én tartották. Részletes adatokat a törvényhatósági jegyzőkönyvek nem tartalmaznak. Az új egyesület a régi közművelődési egyesület utódjaként szerepelt, nevét Lévay Józsefről, a megye és a város költőjéről kapta. A Lévay Közművelődési Egyesület a város hivatalos közművelődési egyesülete volt. Nem kis szerepet játszott a város életében. Munkája nem terjedt ki a megye teljes művelődési ügyének gondozására. Működése idején már egész mások voltak mind a politikai, mind a kulturális erőviszonyok, mint elődje idején. Ennek az egyesületnek nem tartozott feladatkörébe az ismeretterjesztés. Ez a feladat a Szabadegyetemre hárult az új állami rendelkezések értelmében. Életében, működése idején nem voltak olyan átütő egyéniségek, mint elődje idejében Balogh Bertalan. Tevékenysége az irodalmi, zenei, képzőművészeti, tehát a művészi ismeretek terjesztésére korlátozódott. Már nem az egyetlen bázisa volt a művészetnek, szerepéből sokat átvett a Kereskedők és Gazdák köre; jóllehet a körnek a kisugárzása jórészt a miskolci kereskedők jól megalapozott, gazdaságilag erős rétegére terjedt ki. Célkitűzése, mint arról kevés számú kiadványa hírt ad „nem annyira az új irodalom és művészet mesterséges megteremtése, mint inkább a régi értékek ápolása, nem annyira irodalmat és művészetet akart teremteni, amely szabályozás nélkül amúgyis megtalálja az útját, hanem az irodalom és művészettörténetet, a múlt ápolását akarja szolgálni."

97 Vállalt célkitűzését azzal teljesítette, hogy évfordulók, megemlékezések tartásával adózott a magyar múlt, a város és megye nagyjainak, szobrokat állított tiszteletükre, emléktáblákat helyezett el. A Lévay K. E. állíttatta Lévay József szobrát, márványemléktáblát helyezett el az új Zenepalotában Reményi Ede, Lányi Ernő tiszteletére, a színházban Szerdahelyi Kálmán emlékére és másokéra. Az irodalmi szakosztálya szintén kísérletezett a helyi irodalmi élet megteremtésével, de nem sokkal több sikerrel, mint elődje. A magyar irodalom valós vagy vélt nagyságai meghívásával ápolta az irodalmi életet. Képzőművészeti osztálya kiállításokat rendezett, de az országos képzőművészeti életben nem játszott elődjeként hasonló szerepet. 96. Miskolci Napló 1922. augusztus 9. 97. Miskolci Szemle 1928. dec. 8—9 időszakos kiadás.