A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)
MISKOLC ZENEI ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 189 toríthatatlanul hiszem, hogy nemcsak a közművelődés, de a nemzeti nézőpont szempontjából is legfontosabb kérdés ma a nép. Mert a nép anyagi boldogulása művelődési fejlődése és világnézete, valamint nemzeti érzülete azok az alapok, amelyek Magyarországnak nemcsak a fejlődését, hanem fenntartását is egyedül biztosíthatják." (Mindezeket még a polgári demokratikus forradalom előtt írta V. Gné.) 1918-ban a Közművelődési Egyesület beváltotta ígéretét neves külföldi művészek szerepeltetésével. S ennek nemcsak a Balogh Bertalan által említett haszna volt, hanem az is, hogy magas mércéjű összehasonlítási alapot nyújtott a helybeli művészeknek, példát, amelyhez mérhették magukat és bekapcsolódást jelentett a város kulturális élete szempontjából a zenei vérkeringés nagy világ-áramkörébe. A Közművelődési Egyesület még a háború előtti években igen széles és jó kapcsolatot épített ki neves fővárosi hangversenyrendező irodákkal. Többek között Lúria Artúrral is, aki még 1914-ben felajánlotta néhány művész meghívását. Ilyen volt a világhírű Jüan Manén spanyol hegedűművész, Carl Flesch, szintén világhírű hegedűművész, Josef Lhevin orosz zongoraművész, Fridmann Ignác lengyel zongoraművész, Földessy Arnold magyar és Becker Hugó nagynevű német csellóművész. 90 Közben súlyos esztendők múltak el Európa és a világ felett. Az 1914-ben ajánlott művészek egy része mégis eljutott Miskolcra. 1918. II. 14. Kerpely Jenő nagynevű gordonkaművész adott hangversenyt; Dienzl Oszkár zongoraművész közreműködésével. Kerpely Jenő a legkitűnőbb csellóművészek között is az első közé tartozott. A nagyhírű Waldbauer—Kerpely vonósnégyes társaság tagjaként elévülhetetlen érdemeket szerzett a kamaraművészetben. Mint szólista is kiváló volt. Erényei közé tartozott nagyvonalú formáló készsége, amely kiváló technikával párosult. Miként Haydu István, ő is Popper Dávid tanítványa volt. 1918. III. 4. Vecsey Ferenc, nagynevű hegedűművész szerepelt, ezúttal nem Bartók Bélával, aki szintén kísérője volt, hanem Kosa Györggyel. 1918. III. 13. Josef Lhevin zongoraestjét hallhatták. Mint csodagyermek kezdte a pályáját és a világhírű Anton Rubinstein tanítványa lett. Hangverseny útjain ismételten bejárta Európa és Amerika nagyvárosait. 1918. IV. 18-án Földessy Arnold csellójátékában gyönyörködhettek. Földessy a cselló legnagyobb virtuózai sorába tartozik. Művészete Európa minden jelentősebb hangversenytermében osztatlan sikert aratott. 1918. IV. 29. Sándor Erzsi, az Operaház tagja Dienzl Oszkár kíséretével énekelt. Sándor Erzsi a magyar énekművészet egyik büszkesége. 1917-ben érte el a „kamaraénekesi" címet és 1921-ben az Operaház örökös tagja lett. Tökéletesen képzett hangja egyike volt a legnagyobb erejű, legtisztább fényű magas szopránoknak. 1918. V. 12. a frontról visszatért Haydu Istvánnal szerepelt a Halmay—Rákos—Haydu trió. 91 Az 1918-as év egyik legnagyobb egyesületi munkája — az eddig említett hangversenyek mellett — a Petőfi-ház megmentésére irányuló országos akcióban való részvétel volt. Petőfi emléke még mindig elevenen élt a nép szívében. 90. BMK és ME irattára 66/1914. 91. HOM HA 74.70.1—26 eredeti műsorok a neves művészek vendégszereplése alkalmából.
