A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)

MISKOLC ZENEI ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 187 Megtudhatjuk a kötetből, hogy a háború első esztendejében is rendezett az Egyesület hangversenyeket; az egyik legjelesebb Jan Kubeliknek, a hegedű egyik legnépszerűbb virtuózának hangversenye volt, amelyet a Hadsegélyző Bizottság javára adott. Kubelik bravúros, csillogó technikájú játéka mindig és mindenütt meghódította a közönséget. A művésznek nem ez volt az első miskolci szereplése, már 1900-ban is adott hangversenyt.

87 A kiadványt, amelyről szólunk, Miskolc háziezredének, a 10-es honvédeknek ajánlották, akiknek emlékét ma is az egyik legfontosabb közlekedési útvonal őrzi. A kötetben Balogh Bertalan írt —• tanulmánynak is beillő előszót, „Milyen legyen kultúrpolitikánk a háború után?" — címmel. Nagyon érdekes az okfejtése: „Mert ne higgyje senki se, hogy a háború után, a háború előtti csapásokon fogunk haladni. Különösen a kultúrpolitika az, amelyre a háború után új és nagy feladatok várnak, sőt azt mondhatnám csak egy átgondolt, már most előkészített, a jövőben tekintő és az eddigi sablonokkal teljesen szakító kultúrpolitika hozhat a nemzetre kárpótlást." Kitér a nemzetiségekkel kapcsolatos tennivalókra is: Hiszen ez akkor eléggé a társadalmi kérdések előterében állt. „A magyarság érdekeire féltékeny, de ugyanakkor a nemzetiségek iránt nem bizalmatlan, sőt azok érdekeit elősegítő kultúrpolitika meghozná, hogy idegen nyelvű polgártársaink is magyarnak vallanak magukat." A kultúrpolitikus szólal meg belőle, amikor arról szól, hogy a kultúra segítését általánossá kell tenni. „Olyan közvéleményt kell teremtenünk, amely kulturális mozgalmak szolgálatát, felkarolását becsületbeli kötelességnek tartja." Azt javasolja, hogy állami kormányzat összes ágai, elsősorban a közigazgatási és földművelésügyi kormányzat a maguk működése körében" ehhez a kultúrpolitikához simuljanak". Balogh Bertalan ezzel, a belügyi vagyis a közigazgatási kormányzattól, amelyhez a községek és városok tartoztak és a földművelésügyi kormányzattól a parasztság szellemi felemelését kérte számon. Megbecsülést kér a tanítóknak. „A nemzet jövője attól függ, hogy azok a generációk, amelyek ezután lépnek majd a küzdelembe előkészítettnek e kellőképpen azokra a feladatokra, amelyek magyarságunkra a nemzetfenntartás munkájában várnak. Kik végezhetik el az előkészítésnek ezt a hihetetlen fontos munkáját — egyedül a tanítók és a tanárok". „Súlyt kell adni azoknak, akiktől ezt a munkát várjuk." 1918 júniusában Balogh Bertalan kidolgozott egy részletes programtervezetet — sok, általa fontosnak ítélt közművelődési terv megvalósítására. A tennivalók egyaránt vonatkoztak a megyére és városra, Miskolcra, — ezért a javaslatot, amelyet hivatalosan Miskolc thj város polgármesterének, mint az Egyesület díszelnökének nyújtott be, ismertette Borsod megye főispánjával és a beteg alispán helyett a megye főjegyzőjével.

88 A terjedelmes program nem kaphat részletes ismertetést, de nem mellőzhetők belőle a fontosabb részletek. Tartalmazta azokat a tennivalókat, amelyeket az akkor még nagy fokú analfabétizmus felszámolása érdekében tenni óhajtottak. Ez a kérdés szinte kezdettől az Egyesület célkitűzése volt. Már a háború előtt megkeresték szóban, írásban a megye minden szolgabíráját, minden vizsgát letett egyénért a tanítók 5 korona díjazást kaptak, a sok befektetett 87. HOM Ha 53.4509.1. 88. HOM HA 74.8119.1—18.