A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)
182 t VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN Liszt: h-moll ballada. 83 1936. Liszt: Á-dúr zongoraverseny a 13. h. gyalogezred zenekarával, 1938: Csajkovszkij: B-moll zongoraverseny ugyanezzel a zenekarral. Lánya: Miskolci Simon Pálma szintén kitűnő zongoraművész volt. Az 1943-ban Budapestre költözött Thurzó Nagy Lászlónérói nincsenek további adataink. Rákosné Palkó Kornélia. Zenei tanulmányait a miskolci zeneiskolában kezdte, felsőbb kiképzését Laub István Zeneakadémiai tanártól nyerte. Laub István 1907—1935-ig tanított a későbbi Zeneművészeti Főiskolán. Laub István Chován Kálmánnak, a másik nagyhírű, főleg zenepedagógiai munkásságáról híres mesternek volt a tanítványa. Rákosné tehát egy másfajta, de szintén értékes zongorapedagógiai irányt képviselt. R. Palkó Kornélia 1918-tól tanított a zeneiskolában, főleg, mint férje kitűnő, alkalmazkodó zenei képességű partnerként ismert. Gránát József sokáig a miskolci zeneélet sokoldalú muzsikus egyénisége volt. 1903-ban született Tiszadobon. Középiskoláit Miskolcon végezte, a miskolci zeneiskolában Rákos Arnold, a Zeneművészeti Főiskolán Kemény Rezső volt a tanára. Kitűnő hegedűművész, kamara játékos, énekkarvezető, zenekari dirigens és kitűnő szervező volt. Egy ideig a miskolci napilapoknál zenekritikusi teendőket is ellátott. Hegedűművészi adottságairól magasszínvonalú hangversenyei tanúskodnak. (Bach: Chacon, koncertek stb.) Kamarazenészi képességeit a következő fejezetből ismerjük meg majd mélyebben. Karmesteri képességeit részben az énekkari mozgalomban kamatoztatta, amelynek révén az általa vezetett Diósgyőr-vasgyári Vasas Dalárdát az ország legjobb vidéki férfiénekkaraként tartották számon. Zenekari dirigensi adottságait főleg a felszabadulás után bontakoztathatta ki. Hegedűpedagógiai érdemes munkáját kitűnő tanítványok sora jelzi. A legkitűnőbbek voltak köztük: Zöldy Sándor, akiről már szóltunk, fia, Gránát Endre, aki világjáró művésszé nőtt fel, Epstein Zsófia és mások. 1926—1930-ig a miskolci zeneiskolában óraadó tanárként működött, de politikai meggyőződése miatt onnan távozni kényszerült. 1929-ben vezette a Vasas Dalárdát, csaknem 20 éven át, a munkásság művelődésében nagy érdemeket szerzett. Több budapesti énekkarnak is a vezetője volt —-hiszen ezekben az években ez jelentette a létfenntartását. Vezette a Budapesti Általános Munkásdalárdát, az ÉDOSZ énekkart, a Kőbányai Munkás Dalkört. Tagja volt a magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége Művészeti Bizottságának és ebbeli tevékenységében elévülhetetlen érdemeket szerzett az énekkari művészet fejlesztésében. Egy ideig a betegeskedő dr. Ujj József helyett az országos karnagyi teendőket is ellátta. Úttörő szerepe volt a modern magyar férfikari művek megszólaltatásában. A felszabadulás után a miskolci zeneiskola igazgatója lett, majd ennek átszervezése után a Szakiskola igazgatója. Miskolc zenei élete veszteségére 1952-ben Budapestre költözött és az Operaház első hegedűse lett. 70. születésnapján az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. Magas kora ellenére még aktívan muzsikál. 84 83. Reggeli Hírlap 1933. II. 21. 84. Szerző: A Diósgyőr-Vasgyári Vasas dalárda szerepe a vasgyári munkásság művelődésében. Levéltári Évkönyv I. kötet 1977.
