A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)

MISKOLC ZENEI ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 181 1918-ban Szendy Árpád növendékeként a művészképző hallgatója. A Szendynél töltött tanulmányi idő meghatározta művészi karakterét. A mester elsőkézből volt a Liszt Ferenc képviselte művészi stílus hagyományozója. Thcmán Istvánnal együtt alakították ki a nagynevű magyar zongoraművészetet. Ők ketten vetették meg mai zongorakultúránk alapját. Szendy szorgalomban, figyelemben, akaraterőben, törekvésekben maximálisát követelt növendékeitől. Nehéz megoldású etűdöket, előadási műveket állított a növendék elé. A játékmódnak 3 főkelléke volt figyelmének a tárgya: az acélos rugalmasság, a legfinomabb ruganyosságig hajlékony kézcsukló és a hangok nagy sorának villámgyors és rendkívül világos áttekintése. Ugyanezt a metódust képviselte Thurzóné előző tanára Kovács Sándor is, aki szintén Szendy tanítvány volt. Nem nehéz ezek után elképzelni, hogy valóban jól képzett zongoraművész lett belőle. 1918—1921-ig Balassagyarmaton zongora magántanárként működött, ahol számos növendéket készített fel akadémiai vizsgára. Ekkor még oda kötötte az élete. Első férje ugyanis Miskolci Simon János, akihez 1909-ben ment feleségül Nógrád megye főlevéltárosa volt. Férje korábban a miskolci irodalmi életben játszott tevékeny szerepet és a Lányi család belső barátja volt. 1914-ben elesett az első világháborúban. Feleségének nem volt könnyű élete az árván maradt 2 gyermekkel. Kenyérgondok közepette végezte zenei tanulmányait. 1921-ben nyert kinevezést a miskolci zeneiskolához, (ahol már 1909-ben segédtanár volt) és kinevezésétől kezdve a miskolci zenei elet nagy nyeresége lett. 1926-ban ment férjhez Thurzó Nagy Lászlóhoz. Hollósy Kornél emlékezése szerint nagyszerű zongorista, ragyogó megjelenésű „grandezza" volt. A kor szokása szerint kisebb szerzeményei is voltak. Férfikarok, zongoradarabok. Művészi képzéséből eredően kitűnő Liszt játékos, taníványait is ebben a szellemben nevelte. Már bemutatkozó hangversenyén 1922. május 12-én is Liszt művet játszott, az Esz-dúr zongoraversenyt. Emellett műsorán szerepeltek a következő versenyművek: a Liszt: Á-dúr, Beethoven: c-moll, Grieg: a-moll, Chopin: e-moll Csajkovszkij: B-moll, hogy csak a fontosabbakat említsük. Idézzük egy-egy estjének műsorát, amely zenei képességeire és ízlésére egyaránt következtetni enged. 1924: Bach—Busoni: Chacon, Liszt: Szent Ferenc legenda, Brahms: Intermezzo (sajnos a műsor nem közölte a pontos címet), Dohnányi: Cappricio. A kritikát Hollósy Kornél, a szigorú tollú kritikus írta: „Műsorának legkiemelkedőbb száma az első 2 nagy opusz volt, a Bach—Busoni és a Liszt: Legenda. A Chacon égig érő hangzatait helyettesítő harmóniákat brilliáns akkord technikával adta elő."

81 1928-ban a Schubert emlékére rendezett nagy hangversenyen a Wanderer fantáziát adta elő. 1931-ben kitűnő tanítványával, Puky Margittal 2 zongorás hangversenyt adtak a budapesti Rádióban. Mozart—Busoni: Duettino, Rachmaninoff: Szvit, és Liszt: Concerto Pathetique művekkel. 1933-ban önálló hangversenyének műsorából: Bach—Liszt: Fantázia és fúga, Dohnányi: Ruralis Hungarica, Chopin: f-moll ballada, Schubert: Moment Moment Musical, Scrjabin: Desz-dúr tanulmány.

82 1933 Budapesti Rádió: 81. Reggeli Hírlap 1924. I. 25. 82. Reggeli Hírlap 1933. III. 10.