A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)

176 t VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN skálájú palettáját, hogy ma új és ma még ismeretlen színkeverésben dúslakodva — megoldhassa a művészetek új formájához szükséges technikát."

64 Rákos Arnold e sokféle tevékenység mellett szívügyének tartotta a zenei ismeretterjesztést. Már régen a jónevű intézmény igazgatója volt, de még vállalkozott a zeneiskola zenei szabadegyetemén illusztrációkkal kísért előadásra. „A klasszikus zene védelmében" címmel tartott előadást a következő művekkel illusztrálta: Bach: Prelúdium és fúga az I szóló szonátából, Handel: A-dúr szonáta, Tartini: g-moll szonáta és Mozart: D-dúr hegedűverseny. Zongorán kísérte felesége R. Palkó Kornélia.

65 1940-ben Paganini emlékére rendezett zenei szabad előadáson a IX, XIII, XIV, XX, XXIV c apriceseket játszottak, és a D-dúr hegedűversenyt. Csak aki ismeri a Paganini által támasztott igényeket, az méltányolhatja e műsort egy „zenei szabad egyetem" keretében. 66 1948-ban nyugdíjazása után, 63 éves korában visszavonult a nyilvános szerepléstől, és az újjászervezett, magasabb zenei képzettséget adó, vagy inkább más szervezeti feltételekkel működő intézményekben nem vállalt tanítást. 1919-ben nyert kinevezést az intézethez HOLLÓSY KORNÉL. 1890— azóta is hűséges polgára a városnak. (Mikor e sorokat írjuk V. Gné) 88. esztendős, (még tökéletes szellemi frisseségben, ragyogó emlékező tehetséggel, csak elegáns alakjára rakott már súlyokat az idő. V. Gné) Hollósy Kornél szintén az egyik legismertebb, a városi zeneiskola hírét messze vivő tanára volt az intézetnek.

67 Szintén igen sokoldalú zenei tehetség. Kiváló elméleti felkészültsége folytán zeneelméleti könyvek, tanulmányok, cikkek írója, a Miskolci Filharmóniai Társaság karmestere, kiváló oratóriumdirigens, kitűnő, nagy technikájú orgona művész és ismert zeneszerző. 1890 október 20-án született Kaposvárott. Középiskolái elvégzése után festőművésznek készült és a Képzőművészeti Főiskola hallgatója 2 évig. A benne levő zenei hajlam azonban erősebb volt, s ha nem szakított is teljesen a festészettel, 1910-ben a Zeneművészeti Főiskola hallgatója lett, zeneszerzést és orgonát tanult. Tanárai: Weiner Leó, Kodály Zoltán, Herczfeld Viktor, Siklós Albert, Koessler János, orgonatanára: Antalffy-Zsíros Dezső. 1914—18-ig terjedő évek az ő számára is elvesztek. Részt vett az I. világháborúban. 1918. szept. 1-én nevezték ki a miskolci zeneiskolához tanárnak és állását 1919. január 1-én foglalta el. Idekerülése idején a zeneiskola már — mint láttuk az eddigiekből — jó nevű intézmény. Hollósy Kornél, a pályakezdő művész jó zenei környezetbe került, sőt rögtön a zenei sodrásba. Kedvező helyzetből indulhatott. A kitűnő Haydu—Rákos—Halmay trió rögtön műsorára tűzte a fiatal kolléga F-dúr zongora trióját. S egy induló zeneszerző számára nem lehet nagyobb öröm, mint saját művét jó előadásban hallani. Egymás után jelentek meg cikkei a Színpad és Kultúra című hetilapban, sőt Miskolcra érkezése után röviddel már a fényképét is megismerhették az olvasók, nemcsak írásait. Közben azonban nagy változás állott be az ország életében, megdöntött a Tanácsköztársaság alatt, s a 64. Színpad és Kultúra. Művészeti, zenei, színházi, társadalmi és sport hetilap. 1919. II. 22—28. Miskolc, II. évf. 7. sz. 65. HOM HA 233. 1. 1—85. 66. Magyar Jövő 1940. I. 5. 67. Szerző: Miskolc zenei életéből HOM Évkönyv IX. Miskolc 1970. 300—314. p.