A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)

MISKOLC ZENEI ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 171 lentős érdemeket. Résztvett Schubert munkáinak teljes kiadásában. A bécsi mesternél töltött idő Halmay Irma művészetét igen jótékonyan elmélyítette. Tagja volt a bécsi Tonkünstler-Vereinnek és e társaság keretében 1895—1896ban Bécsben számos hangversenyt adott. Hazatérve 1897-ben a pesti Vigadóban, 1898—1899-ben erdélyi városokban hangversenyezett. 1903-ban Kecskemét városa hívta meg az ottani zeneiskolához és amikor Szent-Gály Gyula igazgató az intézmény éléről Miskolcra került, HALMAY IRMA is átjött zeneiskolánkhoz. A nagyszerű művészetpolitikus Szent-Gály tudta, mit nyer Miskolc a kitűnő zongoraművésznővel. Igaza is lett. A Borsod—Miskolci Közművelődési Egyesület által rendezett zenei alkalmak gyakori szereplője. 1913 — élénken résztvett a város kamarazene életének fejlesztésében is; tagja volt a Haydu—Rákos—Halmay triónak. 1919-ben, amikor már nem tartozott a zeneiskola fiatalabbjai közé, még ilyen méltatások olvashatók róla: „Művészetét a Chopin h-moll szonáta intelligens és brilliáns eljátszásával juttatta kifejezésre". Más alkalommal: „Halmay Irma meglepően nagy felkészültséggel játszott Liszt és Brahms műveket. Technikai virotuozitással együtt tökéletes művészi eredményt ért el." Mindezeket a méltatásokat Pazar István írta, a kitűnő muzsikus, akinek a „zenedei szakbizottságban" játszott szerepét már megismertük, és aki nemcsak művészetpolitikus volt a városban, hanem maga is kitűnő orgonista, zongorista és gordonkajátékos is, — vízmű igazgatói tiszte mellett. 1913-ban nyert kinevezést a zeneiskolához HAYDU ISTVÁN gordonkaművész. (1888—1958.) Eredetileg jogásznak készült — apja kívánságára, de titokban a Nemzeti Zenedébe járt, Burger és Gobbi tanították. Egy vizsgahangversenyen tűnt fel Popper Dávidnak és ez döntő lett Haydu István egész életére. Popper Dávid a legünnepeltebb gordonkaművészek egyike, Európa szerte hangversenyező művész, ünnpelt virtuóz volt. Briliáns, könnyed, behízelgő játéka nagy hatással volt tanítványaira. Haydu Istvánra is. A Poppertől nyert zenei tudást tovább gazdagította a másik európai hírű gordonkaművésznél, Becker Hugónál Berlinben. Beckert játékának nemes tónusa, fölényes technikai készsége és stíluskultúrája a legnagyobb gordonkaművészek közé emelte. Ilyen mesterek mellett — Haydu meglevő adottságaival — nem csoda, hogy a zeneiskola egyik legnagyobb erőssége lett. Hollósy Kornéllal együtt, ők vitték legmesszebbre Miskolc zenei hírét.

45 Kitűnő tanár, nagyszerű pedagógus, jó hírű művész, puritán, jellemes ember volt. Ha a miskolci zenei élet azt kívánta szóló, vagy zenekarkíséretes hangversenyt adott, ha kellett leült névtelenül a zenekari pult mellé, oszlopa volt a miskolci kamarazene életnek. De megállta helyét a főváros és a külföld igényes közönsége előtt is. A méltatások mindig kiemelték áradó, zengő, éneklő csellójátékát. Miskolcra kerülése után nem sokkal a háború poklába került, ahonnan, csak 1918-ban, a háború végén tért viszsza, de nagyszerű tehetsége folytán 1920-ban már a fővárosban hangversenyezett. 1920-as budapesti vendégszereplés alkalmával már így írtak róla a fővárosi lapok: „Haydu István néhai Popper Dávid tanítványa. A nagy mester iskolája 45. Emlékkönyv a Miskolc városi Hubay Jenő Zeneiskola 25. éves fennállása és új palotájának felavatása ünnepére. Miskolc, 1927. 48.