A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)

MISKOLC ZENEI ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (Első közlemény) t VARGÁNÉ ZALÁN IRÉN A város művészeti életére vonatkozó tanulmányok sora nem hosszú. E tanulmányok, amelyek többek között a Herman Ottó Múzeum egyes évkönyveiben és Levéltári Évkönyv I. kötetében (II. sajtó alatt) találhatók, egyegy művészeti intézmény vagy egy rövidebb korszak történetét ismertetik. Hosszabb időszakot átfogó tanulmány mindeddig a város zeneművészetéről nem jelent meg; pedig Miskolc zenei múltja — amely művészeti életének legmélyebbre és legtávolabbra vivő hagyománya — igényt tarthat a megismerésre és méltán megérdemli a feltárását. A zenei élet tanulmányozása során az adatok olyan bősége került elő, amely kézenfekvővé tette az eddig hiányzó — a két világháború közötti zenei élet — részletesebb bemutatását, az első világháborúig már feldolgozott időszak folytatásaként. További feltárást kívánt az 1901-ben alapított és országos rangot elérő zeneiskola története; a város zenei hírét Európa nagyvárosaiba elvivő művész tanárok munkássága; a zenekari élet megteremtéséért vívott lankadatlan, sokszor nagyon nehéz küzdelem; a mindig jelenlevő kamarazene élet értékei; a Miskolci Nemzeti Színház 1920-as évekre eső virágzó operai élete; a városban működő sok, jó énekkar tevékenysége. Szükségesnek látszott folytatni Miskolc zenei életében nagy szerepet játszó és az első világháború után is működő Borsod—Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület történetét, megszűnése után utód egyesületének a Lévay Józsefről elnevezett Egyesület zenei életet támogató munkáját; s elkerülhetetlen volt a Miskolci Kereskedők és Gazdák Körének a művészeti, zenei életben játszott szerepének, bárha töredékesen is — felvillantása. Miután a város politikai, gazdasági, társadalmi szerepe más forrásokból jól megismerhető —, e tanulmány a zenei élet bemutatását tartja elsőrenden szem előtt. A városban működő sok, jó énekkar tevékenységének részletezése sem kaphat terjedelmes helyet; noha művészeti jelentőségük általában —, a maguk körében pedig különösen — számottevő volt. Ennek oka egyrészt, hogy sokuk nyomát elmosta az idő, legfeljebb a nevük maradt fenn, de oka az is, hogy művészi jelentőségük nem volt városi méretű. Minden lehetséges adatot felhasználva azonban említést nyer minden országos méretű kórustalálkozó. Mindezek nyomán tehát kirajzolódik, hogy a zene Miskolcon csaknem mindenkié volt. Átszőtte a város ünnep- és hétköznapjait; művelésében fenntartásában,, az érte folyó küzdelemben fizikai és szellemi dolgozók nagyon sokszor közösen vettek részt.