A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
VALTER Ilona: A tornaszentandrási r.k. templom kutatása
A TORNASZENTANDRÁSI R. K. TEMPLOM KUTATÁSA 127 császártól elnyerték az isztriai őrgrófságot, a horvát—dalmát fejedelemséget és a merániai hercegséget. 53 András és Gertrúd házasságkötésének pontos dátumát nem ismerjük. 1200 és 1203 között történhetett. 54 Gertrúd fényes kísérettel érkezett Magyarországra és nagyszámú rokonát hozta magával. Köztudomású, hogy mint királynő, minden jelentősebb tisztségbe rokonait ültette és bőven osztogatta a birtokokat híveinek. Gertrúd ifjúkori nevelője Adolf, a későbbi szepesi prépost volt, aki különféle követségekben nagy érdemeket szerzett és nagy szolgálatokat tett a királyné testvéreinek: Bertold kalocsai érseknek és Eckbert bambergi püspöknek. Jutalmul II. András Adolfnak és nőtestvérének — aki a királyné udvarhölgye volt — adományozta 1209-ben a Szepességben, a Poprád vize mellett, a „Kárpát legmagasabb csúcsa tövében" levő földet. Ez a birtok korábban a királyné testvéréé, a bambergi püspöké volt, és ez a föld volt a későbbi Berzeviczy család ősi birtoka. A család őse Adolf prépost nővérének férje, Rudgerus comes volt, aki ősi tiroli családból származott. 55 Minthogy a Szepesség a XIII. század elején a tornai erdőipánsághoz tartozott, egész közeli kapcsolat lehetett a szepességi birtok és a tornai vár között, így elképzelhető, hogy a XIII. század elején a tornai vár mellett megtelepedett falu Szent András tiszteletére szentelt templomát a Szepességben megtelepedő merániak, tiroliak hatására egy Meránban, Tirolban szokásos alaprajz szerint építették fel. A tornai vár körül, a felső Bódva-völgyben hospes falvak is megtelepedtek. Elképzelhető, hogy a hospesek között osztrák—dél-német területről jött bányászcsaládok is voltak. Az ikerszentélyes szentandrási templom építését azonban nem tudjuk a bányászcsaládok itteni megtelepedésével magyarázni. 56 Az ikerszentélyes templom a XI— XIII. században nem kifejezetten bányásztemplom volt az osztrák—dél-német területen. Mint láttuk, a Karoling-korban alakult ki ez a sajátos alaprajzú templomforma és a VIII. századtól a XVI. századig továbbélt, változó alakban és funkcióban: szerzetesi templom, plébániatemplom, várkápolna volt, és csak a XV— XVI. században lett kimondottan bányásztemplom. Ekkor jutott a polgári fejlődés oda, hogy a szervezett bányászság kiváltságos helyzetét azzal is hangsúlyozhatta, hogy egy templomban külön szentélye és oltára volt. Ez a sajátos alaprajz valóban a meráni-tiroli területről kerülhetett Tornaszentandrásra, de nem a társadalmilag, jogilag rabszolgának számító szolgáltató falu 57 bányász vastermelőinek — akik különben is önellátók voltak és maguk alkották a falut, a többi, más szolgáltatásra kötelezettekkel, nem volt külön közösségük — épült az egyik szentély, és külön a falunak a másik. Nem is bizonyítható, hogy két oltára lett volna a templomnak. A Német-római Biro53. Marczali i. m. 318 v 54. Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek, 1892. 416—417. — Marczali i. m. 341. 55. Nagy Iván i. m. 37—38. Berzeviczy család. 56. Dénes György: Középkori vastermelés a Bódvától keletre és a tornaszentandrási ikerszentélyes templom. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XI. Miskolc, 1972. 83—103. 57. Heckenast Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban, Bp. 1970. 74—76.
