A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

LIPPÓCZY Norbert: Üvegfestményeim Tarnówban

378 LIPPÓCZY NORBERT Pesten megismerkedett Korbulynéval (szül: Groedl leánnyal), aki húgomtól megtudta, hogy én gyűjtöm az üvegképeket. Egy pár év múltán Korbulyné nagybeteg lett és akkor fejezte ki azt az óhaját húgomnak szóban: „kerüljön a régi üvegkép vissza Lengyelországba" és kérte, származtassa el hozzám. E kép nem népies eredetű, még csak nem is a nép számára készült, de érdekes technikája fontos lépcsőfokot jelent a hátulról festett (Hinterglasmalerei) üvegképek technikájához. E készítési módot „schwarz aufGold"-nak nevezik. Az üveglap hátoldalára ragasztott hártyavékony igazi aranylemez felületébe tűvel karcolták bele a rajzot és ezt fekete tussal fedték be, így állott elő a sziluett kép. E kép alján a kísérő szöveg is ilyen módszerrel készült: „Monsieur Laurent fuehrt dem König und der Königin das Modell seines Flugschiffes vor im Jahre 1709". A tény, miszerint e léghajó tényleg a levegőbe emelkedett 70 méter magasra (meleg levegő segítségével), igaz valóság, az Portugáliában történt. 1968-ban jelent meg Grabowski Józef nagy munkája a népi üvegfestészetről. E mű 222 reprodukciójából 53 az én gyűjteményem képeit mutatja be az olvasónak. E mű buzdított fel arra, hogy 1970-ben elkezdjem gyűjteményem múzeumi feldolgozását, még abban az évben el is kezdtem az elejétől folytatólagosan vezetett feljegyzéseim alapján. Minden tárgyról felfektettem egy erre a célra szerkesztett kartonlapot, a tárgy fényképével és minden ismeretemmel, amit a tárggyal kapcsolatban tudtam. Átvizsgálva a Diecezális Múzeum raktárait végtelen érdekes üvegképekre bukkantam, amelyek nagyszerűen egészítik ki a gyűjteményemet olyan típusú képekkel, amelyek eddig abból teljesen hiányoztak. Egyedi képek ezek. így az egyik egy népi Madonna-kép, amely különböző papíranyagból készült. Ezen az ábrázoltaknak csak az arcuk és kezük készült hátulról üvegrefestett részekből. Találtam ezenkívül egy csensztohovai népi Madonna tükörképet, melynek érdekessége, hogy a kép egy részét, az attribútumokat felülről festették rá. De akad a gyűjteményben két olyan népies üvegkép is, mely típust eddig sehol sem fedeztünk fel, ezeknek a rámáit is üveg és tükörmozaikból készítették. A Tarnówtól nem messze fekvő Gromnik községtől származnak. A gyűjtemény ma három teremben van kiállítva a már említett Diecezális Múzeum bejárati épületének az emeletén. Előkészületben van a negyedik terem a földszinten, melyben a népi fametszet gyűjteményemet kívánom elhelyezni. E kiállítási helyiségek ideálisan megfelelnek a környezetnek, mint amilyenből a képek és a többi tárgyak is odakerültek. Alacsony, gerendás mennyezetű, nem nagy helyiségek, apró ablakokkal. Az első és harmadik helyiségben vannak kiállítva a nyugati egyházművészeti stílusok befolyása alatt festett üvegképek, míg a középső, legnagyobb helyiségben a keleti, bizánci hatás alatt készült üvegikonok lettek elhelyezve egyéb, a közeli keleti vidékről származó kerámiákkal, mint pl. a pokucsei népi kályhacsempékből felállított hucul kemence és egyben kályha is. Ez utóbbit 1973-ban építtettem fel, Bachminski és Baranowski hucul — a XIX. század felén élt — fazekas mesterek csempéiből. A gyűjtőnek több nagy álma nem teljesült: Mindig szerettem volna eljutni Felső-Ausztriába, 1938-ban meglátogatni Sandlban a 76 éves Bernhardlt, a Thumayr család utolsó sarját, akinek a családja ott több mint 100 éven keresztül foglalkozott üvegképfestéssel. Szerettem volna tőle is személyesen egy képet vásárolni. Nem sikerült — ezenkívül még — Freistadtban sem az ottani népi