A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

DOBROSSY István – FÜGEDI Márta: A paraszti kenderfeldolgozás előkészítő munkafázisai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

304 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA 2. kép. A kendermag cséplése (Tardona, 1942. Lajos Árpád felvétele ) Dédestapolcsányban az áztató, a patakban előre elkészített kivájt, kerek gödör volt. Hogy több, egymásra rakott kévesor is elférhessen, a gödröt gyakran 2-3 méter mélyre vájták a mederben. Az áztatónak előfordul a faluban a kút elnevezése is. Ez a megoldás az álló- és folyóvízi áztatás sajátos keveredését mutatja. A gödör alsó részében ugyanis a minimális vízmozgás következtében melegebb volt a víz, az áztatás ideje így rövidebb lett. A víz felszínére került bomló növényi részeket pedig a víz természetes sodra elvitte. Hasonló megoldások ismeretesek a Bán patak és a Harica völgyének falvaiban, főleg Bánhorvátiban, Upponyban, Radostyánban és Parasznyán. Azokban a falvakban, amelyek közelében nincsenek bővizű folyók, vagy a hegyvidéki falvak esetében, a völgyek és erdei tisztások ereinek, patakjainak felduzzasztott vizéből alakították ki az áztató tavakat. Ezeknek az áztatóknak egyes formáival egy évtizede még az abaúji falvakban találkozhattunk. Abaújváron olyan megoldás ismert, amikor az erdei patakok vizét előre elkészített áztató tavakba csatornaszerűen vezetik. A kis tavak a folyás irányában, sorban egymás mellett helyezkedtek el, s minden áztató külön zsilippel volt elzárva. Az áztatókat úgy építették meg, hogy a patak vizét ki- és bevezetve az áztató felülete mindig tisztítható legyen. Emlékezet szerint egy ilyen tórendszerbzn 20-25 évvel korábban 5-6 áztató is volt. Az áztatás harmadik formája az állóvizekhez kapcsolódik. Az állóvízi áztatóknak leggyakrabban mocsolya elnevezésével találkozunk megyéink területén (3—4. kép). A terminus használata nem egyértelmű, mert pl. a Sajó és Hernád összefolyása körüli falvakban, Alsózsolcán, Bőcsön, Berzéken, Hernádnémetiben a folyóvízi áztatókat is mocsolyának nevezik. Korábban említettük, hogy egy-egy településen az áztatásnak egyidejűleg több módját is alkalmazták. Más esetekben ugyanannak az építménynek többféle elnevezésével találkoztunk. így Járdánházán a folyóvízi áztatásnak nem voltak lehetőségei, az állóvízi áztatás kialakult módjai, elnevezései társadalmi rétegek szerint elkülönültek. A módosabb gazdák ún. ravásolt mocsolyákat használtak, míg a