A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

DOBROSSY István – FÜGEDI Márta: A paraszti kenderfeldolgozás előkészítő munkafázisai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

A PARASZTI KENDERFELDOLGOZÁS ELŐKÉSZÍTŐ MUNKAFÁZISAI... 307 Onga. A kötélbe 10 kévét kötnek, ettől csak Aszaló és Onga példája tér el. Előbbiben 5, utóbbiban pedig 7-8 kévét rögzítenek egybe. A Bodrogköz falvaiban

11 (Karcsa, Tiszakarad, Vajdácska, Sárospatak, Zemplénagárd) szintén a kéve terminus használata kizárólagos. A Zempléni-hegyvidék településeiben a kéve és kötél elnevezése keveredve fordul elő. Kovácsvágáson, Hercegkúton, Regécen, Fonyban és Göncruszkán a kéve az áztató egység. Komlóskán, Baskón, Árkán a Hernádvölgy falvaihoz hasonlóan 10 kévéből alakítják ki a legnagyobb egységet, amelynek mindenütt kötél a neve. A kötél és kéve együttes használatáról Mogyoróskáról, Hejcéről, Abaúj várról és Göncről vannak adataink.

12 Abaúj északi részén és a hegyközi településekben általános a kötél terminus használata. Pányokon 6-10 kévéből, míg Füzérkomlóson, Kékeden, Abaújváron, Zsujtán, Telkibányán, Nyíriben 10 kévéből állítják össze a kötelet Nyíriben a kötél mellett, ugyanennek a mennyiségnek csomó elnevezése is ismeretes. Hasonló adatokat ismerünk Baskóból is.

13 Borsod megye északi részén kizárólagossá válik a kéve használata. Egyedül Szendrőben fordul elő egymás mellett a két terminus.

14 így kévében áztatnak Színben, Teresztenyén, Szuhafőn, Égerszögben, Szőlősardón, Felsőtelekesen, Putnokon, Becskeházán, Krasznokvajdán és Bereten.

15 A Bükk vidék általunk felkutatott falvaiban (Járdánháza, Dédestapolcsány, Sáta, Mályinka, Tardona, Bánhorváti, Radostyán) szintén a kéve az áztatás egysége (6. kép). Térképünk tanulságait összehasonlítva Szolnoky Lajosnak a magyar nyelvterület egésze ismeretében tett megállapításaival, az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében viszonylag jól körülhatárolható az a terület, amely a köteges kenderáztatást ismerve és a terminust használva viszonylag nagy kiterjedésű szigetként illeszkedik a kévés áztatást használó környezetébe. Szolnoky Lajos adatai szerint a kévés áztatást a Duna-Tisza közötti területen, valamint az Alföldön (Borsod megye területére is benyúlva) ismeri a magyarság, az áztatásnak ez a módja és terminusa az említett területeken kizárólagosan fordul elő. A köteges áztatást összefüggő nagy területen a Dunántúlon és Erdélyben alkalmazzák. Az ország és a magyar nyelvterület északi részein a két áztatási mód és terminus használata keveredve fordul elő. E jelenség összefügg a len és kendertermesztő területek elkülönülésével, a termesztés határaival. Ahol a köteges áztatás fordul elő a népi rostfeldolgozásban, a lennek, ahol a kévés áztatás ismeretes, ott pedig a kendernek volt nagyobb, a rostfeldolgozás munkafolyamataira, eszközkészletére és elnevezéseikre egyaránt jellemző hatása.

16 Szolnoky Lajos úgy látja, hogy „a lenkultúra befolyása 11. Karcsára, Tiszakarádra, Vajdácskára vonatkozó adatokat Szolnoky i. m. 25., a Sárospatakra vonatkozó adatot pedig HOM. NA. Itsz.: 3193. vettük át. 12. Mogyoróska — Szűcs József: A rostnövények termesztése és hagyományos feldolgozása. HOM. NA. Itsz.: 3380. 13. Flórián Mária: Adatok az Abaúj megyei kenderfeldolgozáshoz. DENIA. Itsz.: 798. 14. Szolnoky i. m. 25. 15. Stuhán Veronika: A kender termesztése és feldolgozása Teresztenye környékén. DENIA. Itsz.: 798., Becskeházához — Gáli Márta: Kenderfeldolgozás Becskeházán. HOM. NA. Itsz.: 2643., Putnoknoz — Bódi Zsuzsanna: A kendermagtól a kész vászonig. HOM. NA. Itsz.: 3199., Szuhafőhoz — Molnár Mihály: A kender feldolgozása Szuhafőn. HOM. NA. Itsz.: 2873., Sáta — Kovács József: A kendermagtól a fonalig. HOM. NA. Itsz.: 2899. 16. Szolnoky i. m. 40.