A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
PETERCSÁK Tivadar: Közbirtokosságok, legeltetési társulatok a Hegyközben
272 KÖZBIRTOKOSSÁGOK, LEGELTETÉSI TÁRSULATOK A HEGYKÖZBEN évek végétől a falvak, illetve a termelőszövetkezetek nem tartanak bikákat. Jelenleg Nyíriben van egy inszeminátor, aki az egész Hegyközben intézi a mesterséges megtermékenyítést. Minden faluban akad egy gazda, aki az istállóját csekély térítésért átengedi e célra. Filkeházán a kijelölt ház kerítésére kitesznek egy deszkadarabot, ha van megtermékenyítendő tehén a faluban. Ez a jel a motorkerékpáron közlekedő inszeminátornak. A Hegyközben a fejőstehenek legeltetési egységét csordának, őrzőjét pedig pásztornak vagy csordásnak hívják. 75 Azokban a falvakban, ahol a vonómarhának és a növendékeknek külön gulyája volt (Kovácsvágás, Füzérkajata), a két pásztor megkülönböztetésére a gulyás és a csordás kifejezést használták. A többi faluban egyszerűen csak pásztornak hívják, ahol pedig hosszabb ideig ugyanaz volt a csordás, keresztnevén szólítják. Pl. Filkeházán az utóbbi harminc évben Szászak Pál volt a pásztor, ezért nagyon sokan csak Pali bácsinak nevezik. „Hajt már a Pali bácsi" — mondják. Nyíri és Kovácsvágás kivételével minden hegyközi falunak csak egy csordája volt. Nyíriben a két világháború között külön volt zsellérek pásztora, gazdák pásztora és a Kandó pásztora. A zsellérek az uradalomtól bérelt legelőt legeltették, a gazdák csordája a közös falusi legelőre járt. A Kandó pásztora néhány gazdának 20—25 db marháját őrizte egy kaszálónak nem használható dombos, bozótos területen, amit egy Kandó nevezetű tulajdonostól vettek meg az 1900-as évek elején. 1946 után azonban Nyíriben is csak egy csorda volt. Kovácsvágáson a falut kettészelő út keleti oldalán álló házak alkották a keleti sort, a nyugati oldalon állók a szálati sort Ennek megfelelően két csorda és két pásztor volt a faluban, de csak egy kondás. A két sornak külön bikája volt az 1930-as években. A pásztorok a falubeli földnélküli zsellérek és szegényparasztok közül kerültek ki, vagy máshonnan fogadták. Pusztafaluban a múlt század végétől az 1950-es évekig a Kopasz család tagjai a pásztorok, Füzérkajatán Szabóék voltak régi pásztorok. Volt olyan csordás is, aki a Hegyköz több falujában szolgált. Hrabócki Márton szülei is pásztorok voltak, gyemekkorától kezdve apja mellett bojtárkodott. 1929-től 1968-ig Sátoraljaújhelyben, Vilyvitányban, Alsóregmecen, Füzérradványban és Kishután fogadták meg pásztornak. Az 1950-es, 60-as években a legtöbb faluban változás történt a pásztor személyében. Egyre kevesebb parasztember vállalja ezt a munkát. A fiatalabbak inkább az iparban helyezkednek el, csak azok az idős csordások maradnak régi foglakozásukban, akik más munkát nem bírnának végezni. így a korábban örökölt, vagy gyermekkorban tanult pásztorság elsősorban cigányok alkalmi foglalkozása lett. 76 A cigányokat azonban nem látják szívesen a gazdák. „Nem akarnánk ide rögzíteni cigányt. Sorba hajtsunk inkább, ha a faluból nem akad. A cigány azér is nem jó pásztornak, mer kapta magát, oszt mindég hazament egy-két napra, a marhával meg nem tudtak mit csinálni. A legnagyobb munkában kellett hajtani sorba." (Pusztafalu, Hutkai István, 75 éves.) A faluban hosszú ideje élő pásztorembereket, ha jól viselték magukat, rendesen ellátták feladatukat, megbecsülték. Bár az adatközlők szerint „egy bíró vagy elnök se mindenkinek jó. 75. A csorda és a csordás elnevezés a Zempléni-hegység és a Bodrogköz falvaiban általánosan elterjedt (IkvaiN., 1962. 28; DENIA 165.; György K., 1971. 55.). 76. Vö. FélE.—Hofer T., 1961. 40.
