A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

PETERCSÁK Tivadar: Közbirtokosságok, legeltetési társulatok a Hegyközben

KÖZBIRTOKOSSÁGOK, LEGELTETÉSI TÁRSULATOK A HEGYKÖZBEN 267 jegyzőkönyveit, elkészítette a szerződéseket, és lebonyolította a hivatalos levelezéseket. Filkeházán 80 pengő fizetést állapítottak meg 1945-ben a jegyzőnek.

44 A gazda a bika és a kan takarmányozását intézte, ő adta ki a napi takarmányt a pásztornak.

45 A gazda segített a pénztárosnak összeszedni a fűbért, a pásztornak pedig a természetbeni juttatást. Tulajdonképpen az elnök helyettese volt (Filkeháza). Voltak falvak, ahol külön bikagazdát, kangazdát vagy kondásbírót választottak. Az erdőgazda a közbirtokossági erdő kitermelésével, a fa kiosztásával kapcsoltatos ügyeket intézte. Az elnök és a választmányi tagok segítségével ő jelölte meg a kivágandó fákat, amikor nomeruzáltak (Filkeháza), és felügyelt a fa kitermelésére. Erdőőrnek vagy kerülőnek szegényebb falubelieket fogadtak a favágás és hazaszállítás idejére. A mezőőr vigyázott arra, hogy a csordán kívüli legeltetés csak a kijelölt helyeken legyen. Ha ez ellen vétett valaki, akkor kár szedés volt az elnök házánál. A továbbiakban a közbirtokosságoknak csak az állattartással, elsősorban a szarvasmarha tenyésztéssel kapcsolatos feladatkörét, működését vizsgálom. A 19. század végén a hegyközi falvak 49 260 kat. hold összterületéből 4668 k h a legelő.

46 1935-re 4244 holdra csökken a legelőterület,

47 bár a változás falvanként különböző mértékű. A hegyközi legelők közepes minőségűek, de az egyes községek természeti adottságaitól függően eltérőek. Alsó- és Felsőregmecen, Vilyvitányban, Füzérradványban jó a legelő, vadlóherés fű terem rajta. Kis-, Nagy- és Vágáshutában, Pusztafaluban, Pálházán viszont kopár, partos, gyenge minőségűek a legelők. A gyeplegelőkön kívül a csorda időszaki legelőjéül használták a réteket és a gabonafélék tarlóit a betakarítás után.

48 Az egyes falvak legelői rendszerint több dűlőben voltak. Füzérkajatán a Szőlőhegy, Máj alja telek, Kajati cserje,

49 Filkeházán a Szkalkaalja, Kányahegy, Sztaglinc és Szonta nevezetű legelőkre járt a csorda. Az első hármat egész évben legeltette a pásztor. A Szonta dűlőben levő legelőt szántóföldek vették körül, ezért ide csak a termés betakarítása után hajthatott. Rendszerint árverésen eladták a legelő füvét, a pénz pedig a közbirtokosság pénztárába került. A közlegelők az 1913. X. te. 20. §-a szerint jogilag a Hegyközben sem képezték a közbirtokosság (társulat) tulajdonát, „hanem mint osztatlan közös tulajdon a tulajdonostársaké marad, de igazgatása, kezelése és közös használatának szabályozása a társulatot illeti".

50 Az 1894-ben és 1913-ban hozott törvények szerint a Hegyköz déli, Zemplén megyéhez tartozó falvaiban 1908-ban, illetve 1914-ben, az északi, Abaúj megyei községekben az 1920-as, 30-as években megalkotott legelőrendtartásokban szabályozták a legelő használatát. A közbirtokossági tagok a legelőjog, legeltetési jog alapján hajthatták ki álla44. SRMA. 72—65. 2. 45. A kishutái legeltetési szabályrendelet 1935-ben ezt írja a gazdáról: „A gazda köteles tisztét díjtalanul ellátni. Köteles a községi apaállat gondozásával és állandó jó karban tartásával járó összes teendőket anyagi felelősség mellett ellátni." BL. Miskolc, IV. B. 409. 233. 46. A magyar korona..., 1897. Ugyanekkor 26.249 kat. hold az erdő és 12.786 k. h. a szántóföld területe. 47. Magyar Statisztikai. . ., 1935. 48. A tarlók legeltetését már 1826-ban több faluban említik OL. KL. 16. cs. No. 159; 160; 161; 17. cs. No. 165. 49. BL. Miskolc, IV. B. 409. 154. 50. Magyar törvénytár, 1914. 99.