A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SIMÁN Katalin: Kovabánya az Avason

KOVABÁNYA AZ AVASON 93 0 1 2m 7/1. kép. „E" gödör déli fala 7/2. kép. „E" gödör keleti fala. Strömpl Gábor vázlata (1929) Amennyiben a bányában csak egyszer folyt volna művelés, a kitöltés minden gödörben azonos lenne, és viszonylag egységes lenne a záróréteg és annak vastagsága. Mivel ez nem így van, szinte bizonyosra vehetjük, hogy a történelem során többször, több korszakban jöttek ide az emberek kitermelni a hidrokvarcitot. A bánya szerkezete. Az egykori ásatási jelentésekben aknáról és tárnákról számoltak be. Megemlítették azt is, hogy a bánya egy része már az ásatást megelőzően néhány helyen megrongálódott. Az erre vonatkozó adatok azonban igen hiányosak. Kiindulási alapként megint csak az ásatás ideje alatt készült metszeteket vehetjük. Ebből kitűnik, hogy nem két, hanem négyféle művelési mód volt: gödrös, aknás, tárnás és folyosós. Ezek valamennyire időben is elválnak egymástól. A gödrös művelés elsősorban a legkorábbi periódusra volt jellemző, míg a folyosós művelés az utolsó periódus sajátossága. Aknát találunk az „E", „K" és „T" gödrökben. Az akna mélysége változó. Az „E" gödörben kb. 5 méter mélységig sikerült leásni, bár a metszetről nem derül ki egyértelműen, hogy ez jelenti-e az akna mélységét. A „K" gödör aknája 2,5 m mély, a „T" gödör aknája pedig 6,2 m. A mélységet a tufapadok egymástól és a felszíntől való távolsága határozza meg. Ez teszi egyben szükségessé az aknás kitermelést szemben olyan helyekkel, ahol elég volt egy gödröt kiásni, hogy elérjék a hidrokvarcitot tartalmazó kőzetet. Az „E" gödörben a tufapadok 3—3,8—4,1 m mélységben voltak, a „K" gödörben a felső tufapadot teljesen kitermelték — a törmelékek alapján 1,1 méter mélyen volt — az alsóbbak nem megfigyelhetők. A „T" gödörben a felső tufapad 2 méter, az alsó 5 méter mélyen