A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SIMÁN Katalin: Kovabánya az Avason

KOVABÁNYA AZ AVASON 91 Teljesen hiányzott ez a rétegsor az Avastető másik oldalán a Tűzköves Il-n. Itt a felső tufapad fél méter mélységben jelentkezett. Felette a rétegsor a következő volt (4. kép): 1. mai humusz 5 cm vastag, 2. sárga kőtörmelékes réteg 5 cm vastag, 3. sötétszürke agyagos humusz 40 cm vastag. Már ebből a három példából is látszik, hogy az „ideális" rétegsor olyannyira ideális, hogy a gyakorlatban egyáltalán nem fordul elő. Ez főképp az eróziónak tudható be: egyes területeken még ma is teljes rétegeket mos le a víz. A jelenség Hillebrand Jenő ásatásán készült szelvényeken is jól látható. Az „A" gödörben két réteget mosott be a víz, viszont felette teljesen hiányzik a fakó agyag (6. kép). Bármennyire is kényelmesnek tűnik tehát ez az ideális rekonstruált rétegsor, nem tudunk vele dolgozni egyrészt a már felsoroltak miatt, másrészt pedig mert ez esetben megmagyarázhatatlan, hogy került a 4. réteg az 5., 6., 7. réteg alá a „H" gödörben, amikor azok egyértelmű záróréteget alkotnak és hogyan került a 9. réteg az áttörés fölé, mikor az csak az egységes tufa fölött van meg természetes állapotban (6. kép). Ezzel szemben a következőket állapíthatjuk meg. A fedőréteg mindenhol a mai humusz. Ezalatt általában közvetlenül egy idősebb humusz van, ritkán agyagréteg húzódik a kettő között. Alatta egy világosabb, sárgás, barnás réteg következik vörhenyes csíkokkal, összetétele alapján agyagos homok. Ezután következik a zöldes márga, amely a felső tufapad közvetlen fedője. Az így rekonstruált rétegsort megtörhetik bemosódások és kimosódások, gyakori a talajfajták és rétegek keveredése. Az egyes gödrök rétegtani viszonyai némiképp tisztázzák a bányaművelések során történt beásások relatív korát, viszonyát egymáshoz. Azokon a helyeken, ahol a tufaáttörés korai időszakból való az áttörés felett a később keletkezett vagy lemosott rétegek egységes záróréteget alkotnak és az áttörés nyoma csak valamivel az áttörés felett jelentkezik. Ahol későbbi időszakban törték át a tufát — vagy többszöri áttörés volt — ott az akna vagy folyosó kitöltése már a felsőbb rétegekben elválik a környező talajtól. A korai áttörésre jó példa az „A" és a „H" gödör (6. kép). Az első esetben az áttörés felett kb. 50 cm vastagságban van kitöltés, e felett a sárga nyirok, majd a becsúszott fosszilis talaj záróréteget alkot. Ugyancsak záróréteget alkot a „H" gödör törmelékes agyag kitöltése felett a sárga nyirok és a fosszilis barna talaj. Ezzel szemben például az „E" gödörben (7. kép) már 50 cm mélységben jelentkezik az akna, a záróréteg csak a mai humusz. Ugyancsak a mai humusz a záróréteg a „G" gödör aknája felett (5. kép), míg a „K" gödör aknája jószerivel „nyitott" volt, az erózió a humuszt is levitte róla (8. kép). A többszöri beásásról az „E" gödör metszetén győződhetünk meg (7. kép). A tufapad fedője az a törmelékes réteg, ami a „H" gödör régi áttörése felett található meg. Ezzel szemben a táró és az egész akna kitöltése a sokkal magasabban fekvő fakó sárga agyag, amely általában a két humuszréteg el választójaként jelentkezik, tehát úgy tűnik holocén eredetű.