A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SIMÁN Katalin: Kovabánya az Avason

88 SIMÁN KATALIN /. kép. Az avasi ásatások alaprajza, 1936 M~l:770 A bánya ásatása. Hillebrand Jenő kisebb megszakításokkal 1928 és 1935 között folytatott ásatást a kovabányában. A fő terület az ún. Pergola volt, az a terület, amelyen ma a kilátó áll. Tizenhat szelvényt, két árkot és egy árokrendszert ásatott ki. Ezeknek egymáshoz való elhelyezkedését, vízszintes vetületét viszonylagos pontossággal mutatja az egykori rajz (1. kép).

4 Az egyes szelvények és árkok szintje különböző, mélységük is változatos a talaj felépítése és lejtése szerint. Rétegtan. Az Avas fő alkotóeleme az andezit- és riolittufa. A tufák padosán, egymás alatt helyezkednek el, közöttük a tufa mállása során keletkezett márga, felettük pedig a szintén kozetmálladék eredetű nyirok található. Az Avastetőn három tufapad van. A legfelső mállékony, vastag. Az alsó kettő keményebb, átkovásodott. Ez a két tufaréteg tartalmazza az őskor embere számára annyira fontos nyersanyagot: a hidrokvarcitot. Az egyes tufapadok egymástól és a felszíntől való távolsága változó. Az előbbi a belső szerkezettől, az utóbbi a földfelszínformáló erőktől (eső, szél, emberi tevékenység stb.) függ. A tufapadok vízszintes elhelyezkedése sem egységes. Nem lemezes, nagy területre kiterjedő sávban, hanem kisebb, néhány méteres lencsékben települtek. Az 1928—35-ös ásatások során tapasztalt rétegtani sorrendet egy ideális, rekonstruált metszetre ültették át. Ezek szerint a következő rétegek fekszenek egymás alatt (felülről lefelé) (2. kép): 4. Hillebrand Jenő ásatása során folyamatosan készültek helyszínrajzok és metszetek. Ezek igen vázlatos formában maradtak, többségük ceruzarajz. A rétegmagyarázatok a rajz mellett vannak kézírással: sokszor elolvashatatlanok. Ezeket a rajzokat Fekésházy József, Strömpl Gábor, Seemayer Vilmos és Megay Géza készítette. Néhány vázlatról 1936-ban tusrajz illetve színes ábra készült.