A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
MIHÁLY Péter: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkövek topográfiája
A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI KAPTÁRKÖVEK TOPOGRÁFIÁJA személy munkájára utalnak. A fülkék típusai mindhárom megyében megtalálhatók, de méretben valamint külső és belső formában is azonos fülkék nem léteznek. A külső forma (a fülkenyílás alakja) nem mérvadó a méhészetnél. Főleg a belső (fedőlap mögötti) tér kiképzése és köbtartalma volt fontos, mert a betelepített, vagy betelepedett méhcsaládnak megfelelő nagyságú hely kellett. A magyarországi fülkék többsége kiválóan megfelelt ezeknek a követelményeknek. Néhány kisméretű és csekély mélységű (5—8 cm, Eger: Nyerges-hegy) fülke viszont még alaposabb vizsgálatra szorul, mert ezekben kockázatosnak és gazdaságtalannak tűnik a méhtartás. A fülkék nyílása körüli keretbe illesztett fedőlapok főleg fából lehettek, de készülhettek vesszőből fonva, vagy kőből faragva is. Fontos szerepük volt a hőszigetelésben, és pontos illeszkedésükkel a nyílás lezárásában. A három megyében 173 db fülkénél lehetett még a keretet épen, vagy nyomokban megfigyelni. Ebből 4 db fülkénél volt dupla (két) keret. Valószínű, hogy a két keret nem egy időben készült, hanem a korábbi kikopása után kellett újat faragni. Ha ugyanis a hideg ellen két fedőlappal védték volna a méhcsaládot, akkor ennek a megoldásnak jóval több példáját kellene ismernünk. Véleményem szerint egykor mindegyik fülke keretes volt. Ha mégis előfordult keret nélküli fülke, akkor a kerettel, vagy anélkül kiképzett fedőlap kiugrott a fülkenyílás síkjából. Ez utóbbi megoldásnál a csapadékvíz könnyen becsuroghatott a fülke belsejébe. A fedőlapot ékekkel rögzítették, hogy ne billenjen ki a keretből. A rögzítésnek többféle változata volt. Azoknál a fülkéknél, ahol kettőnél több éklyuk látható, feltételezhető a nem egyidejű készítés is. A méhek kirepülőnyílását néhol a kereten látható mélyebb bevágás képezte, de sokkal általánosabb lehetett a fedőlapon kialakított nyílás. A fülkék belsejében található éklyukak szerepét a léptartó lécek rögzítésében látom, bár ennek megnyugtató bizonyítására még további vizsgálatok szükségesek. A fülkék nyílásainak tájolását a méhészeti rendeltetés esetében nem tekinthetjük döntő tényezőnek. A mérések is ezt bizonyítják. A fő irány K—D—Ny között volt, (ide számolva a K-i és Ny-i irányt is) összesen 416 db fülke tartozik ide. A Ny— É—K közötti fülkék száma pedig 99 db volt. Az utóbbinál tekintetbe kell vennünk a terepviszonyokat is, hiszen az erdő némi fedettséget biztosított a kedvezőtlen tájolású fülkék esetében. A topográfiai adatok részletes elemzéséből még számtalan következtetést lehet levonni a fülkék gyakorlati használatára vonatkozóan. A kutatás további előrehaladását mégis az 1972—73-ban felkutatott bulgáriai kaptárfülke-barátlakás együttes előfordulás analógiájának bővítésében látom. Az új analógia adatokat szolgáltathat a magyarországi fülkéket készítő és használó etnikum pontos meghatározásához is. IRODALOM Bartalos Gyula: Eger vidékének történetírás előtti emlékei. Adatok az Egri Egyházmegye történetéhez. Szerk. Kamira Kabos, Eger, 1885. 1. 322—362. Bartalos Gyula: Egervidéki „kaptárkövek" és barlangok. Arch. Ért., XI. 1891. 136—141. Borovszky Samu: Borsod vármegye története a legrégibb időktől a jelenkorig. Magyarország vármegyéi és városai. Bp., 1909. Borsod. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács. Miskolc, 1962. Erdey Gyula: A Bükk hegység útikalauza. I. kiadás Bp., 1954. II. kiadás Bp., 1956.
