A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása
DERENK ÉS ISTVÁNMAJOR LENGYEL TELEPES FALU NÉPRAJZI KUTATÁSA 355 is, a vadászat nemcsak a táplálkozáshoz biztosított húst, az állat bőrét is hasznosították. Általában vaddisznóra, őzre, szarvasra, vadnyúlra vadásztak, a nyuszt és a róka bundáját vándor zsidó kereskedőknek adták el. 49 Derenken nagyon kevés lakosnak volt vadászengedélye, és az is csak a községi erdőre szólt. Az erdő biztosította a háziiparokhoz is a nyersanyagot. Derenken minden férfi maga csinálta a háztartási és gazdasági faeszközöket. Az asszonyok általában sajátkészítésű szövőszéken szőttek kender-, ritkábban lenfonalból. Nagyobb tudást igénylő mesterségeket mint pl. a kovács, kádár vagy asztalos nemigen folytattak. A helybeli iparosok munkái csak a falu igényeit elégítették ki. A falu lakói ezen kívül vásárokon, vándor kereskedőktől és iparosoktól vagy közeli településekről, leginkább Szögligetről szerezték be a szükséges tárgyakat. 50 A derenkiek viszont jó keményfából készült fanyeleket és fakanalakat készítettek és szállítottak le délebbi területekre árusítani, de színi zsidó kereskedőnek is adtak el. 51 A derenkiek életszínvonala igen alacsony volt, gazdaságukat alig növelték, ritkán vásároltak földet vagy erdőt. 5. Gazdasági változások Istvánmajorba történő áttelepítés után Derenkről Istvánmajorba kb. 250 személy költözött át. Az áttelepültek között 1000 kh. szántóföldet osztottak ki. Egy család általában 15—20 kh. területet kapott, ebből 10—15 kh. szántó, 600 négyszögöl porta, néhány sor szőlő volt és mindenki legeltethette a jószágát a közös legelőn. 52 A földművelésre és az állattartásra itt sokkal jobb lehetőségek nyíltak, mégis a háborús időszakban, amikor a férfiak nagyobb részt távol voltak, a nők nehezen tudták megművelni a birtokot. 1943—1950 közötti időszak az újabb gazdasági ismeretek elsajátításának időszaka volt. Meg kellett ismerkedni a szőlőműveléssel, más minőségű és éghajlatú terület gabonatermesztésével. A környező magyar falvakban jó termést hozó dinnye, dohány, napraforgó művelésével is ezekben az években kezdtek ismerkedni. A karórépa termesztése pedig fokozatosan megszűnt. Istvánmajorban a magyar napszámosok szintén átadták tapasztalataikat. A lengyelek szívesen és hamar alkalmazkodtak az újabb körülményekhez, pl. néhány éven belül jó dinnye- és dohánytermést értek el. 1961-ben megalakult mezőgazdasági termelőszövetkezet a falu gazdasági életében gyökeres változást hozott. A szántóföldet és a legelő területet közös 49. „... Nyestre vadásztunk, mert a bőre drága volt... a rókáért 15 pengőt kaptunk, a nyestért 100-at. Akkor egy tehén 60—80 pengőbe került." Adk. Kovács A. sz. 1891. Derenk. 50. „Derenken járt egy bodnár, mert ott sok fa volt. Feliben dolgozott, egy hordó az Övé volt, egy hordó pedig azé, aki a faanyagot adta. Három hónapig dolgozott ott, de sok hordót meg is csinált." Adk. Kovács A. sz. 1913. Derenk. 51. „Nagyon sok kapa-, csákány-, kalapácsnyelet csináltunk. A színi állomáson megvették tőlünk a zsidók. Egész télen készítettük a nyeleket." Adk. Stefán J. sz. 1911. Derenk, megh. 1978. Istvánmajor. 52. A mezőgazdasági termelőszövetkezet által szerződtetett pásztor legelteti az állatokat. Hatáskörébe tartozik a pásztor bérezése, a legelő fenntartása, a legelőhasználati díj megállapítása. Jelenleg 70 háztáji szarvasmarha jár ki a legelőre.
