A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása
DERENK ÉS ISTVÁNMAJOR LENGYEL TELEPES FALU NÉPRAJZI KUTATÁSA 351 nak. Azt, hogy ezt a nyelvet tót nyelvként is megjelölik, ezt azzal a ténnyel kell magyarázni, hogy a magyar hatóság Felső-Magyarország minden szláv népét tótnak nevezett. Maga az a tény, hogy ez a közösség a mai napig megőrizte lengyel nyelvét, meglepő jelenség, különösen ha figyelembe vesszük, hogy magyar területre jövetelüktől kezdve elmagyarosodásnak voltak kitéve. Az iskolában kizárólag magyarul tanultak, a lengyel nyelvet odahaza ismerték meg. A gyerekek hat éves korig csak anyanyelvükön beszéltek, a Derenken született adatközlők gyakran említették, hogy amikor iskolába kezdtek járni, még nem tudtak magyarul. Azonban hamar el kellett sajátítaniuk a magyar nyelvet, mert a tanító helybeli magyar volt, aki nem ismerte a falusiak köznapi nyelvét. Mint ahogyan régebben, ma is, a Derenken született adatközlők Istvánmajorban elsősorban anyanyelvükön beszélnek egymás között. Minden házban, a boltban, az utcán azt a nyelvet lehet hallani, amit ők maguk tótnak, szlov'cmskinak, lengyelskinek vagy polskinak neveznek. A környező magyar falvak nyelvétől évtizedek óta eltérő nyelvük miatt a magyar hatóság 1917—1918 között bevezette az iskolában a szlovák nyelv tanítását Derenken, mivel az ott élő lakosságot szlovák nemzetiségűnek tartotta. A szlovák nyelv oktatása bizonyos fokon hatással volt a derenkiek szókincsére. Olyan szavakkal gazdagították nyelvüket, amelyeket eddig nem ismertek. Ugyanakkor a szomszédos szlovák falvakkal fenntartott gyakori kapcsolat is hozzájárult ahhoz, hogy magyar nyelvi környezetben Derenken szlovákhoz jobban hasonlító lengyel nyelvet továbbra is megőrizzék. Különösen 1920-ig, az országhatár kijelöléséig állandóan érintkeztek a lakóhelyüktől északabbra fekvő szlovák falvak lakóival. Derenk földrajzi körülményeiről: t. sz. f. 400 m magasan fekszik, a legközelebbi településtől kb. 5 km-re, az úthálózattól kb. 10 km-es távolságban, kövesútja nem volt. A viszonylagos elszigeteltség kedvezett nyelvük megtartásához. E mellett a lakosság földművelő jellege és a falu határában vállalt erdei munkák következtében inkább csak gazdasági tevékenységük során alakultak ki a kapcsolatok a magyar szomszédsággal és csak kis mértékben egyéb, pl. szórakozási alkalmakkor. A derenkiek nyelve a magyar környezethez viszonyítva az eltérés egyik megnyilvánulása. A malomban, a vásárokon stb. a derenkiek gyakran hallhatták, hogy hogyan vélekednek róluk a legközelebbi szomszédaik — a magyarok. A magyarok szemében Derenk szegény falu volt, ezt maguk a derenkiek is elismerték. Beszédüket, nemegyszer „tört" nyelvnek nevezték. így a derenkiek falujukon kívül nem szívesen beszélgettek egymás között saját nyelvükön, hogy ezzel is elkerüljék a magyarok megjegyzéseit. 38 Gazdasági és társa38. „Sződligetre jártunk búzát őretni. Uhrow'ek (magyarok) mindig kinevettek bennünket, hogy tört nyelven beszélünk egymás között." Nem egyszer tapasztalták, hogy a magyarok figyelmeztették egymást: „derenkiek közül ne hozzanak lányt asszonynak, mert azok lengyelek és egymást nem tudják megérteni. A magyarok tudták, hogy az ottani lányok szegények. A csinos lányokat a magyarok mégis csak elvitték, de az a falu olyan eldugott volt, hogy még udvarolni sem nagyon jöttek oda." „Magyarul nem sokat beszélgettünk, csak akkor, ha iskolában vagy hivatalban voltunk." Akkor sem mertünk saját nyelvünkön beszélni, ha idegen jött a faluba, mert nem akartuk a magyarok előtt a nyelvünket firtatni." Adk. Bagoly A.-né sz. 1918. Derenk.
