A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)
336 BŐDI ERZSÉBET St. világnézete tudományos és empirikus alapokra támaszkodik. A valóság iránt az objektív és szenvedély nélküli szemléletre való törekvés folyamatában azonban Bystroń J. St.-t sem kerüli el a közéleti események forgataga. A két világháború eseményeit átélve megmaradt a mindent átölelő humanizmus hívének és az antiszemitizmus nagy ellenségének. Az élethez való hozzáállása nem volt mentes az emberiség tökéletesebbé válásának óhajától. Ezt olvashatjuk az első világháború alatt írt az ember és a könyv viszonyáról szóló írásában is. „Valamilyen szebb és jobb jövőről alkotott ötletekből és álmokból keletkezett a könyv" — írja a bevezetésben. 67 Ebben „a jobb és szebb" jövőben a szellemi munka lehetőségéről és a céltudatos munka szervezéséről álmodozik. Hasonló gondolatok nem egyszer foglalkoztatják kutatónkat. Többek között ezt érezzük akkor is, amikor egy új típusú tudósról álmodozik, amikor már nem lesz különbség a dolgok és az elvek emberei között. Idővel ugyanis az elvek olyannyira konkretizálódnak és gyakorlativá válnak, hogy a gyakorlat fog támaszkodni az elvi alapokra. Amint látjuk, az emberiség szellemi tevékenységének kultuszát, uralmát hirdeti, amely szerinte életünknek értelmet ad, lehetővé teszi, hogy megértsük a minket körülvevő világot, és társadalmat, valamint a világmindenségben és a társadalmi életben betöltött szerepünket. Ezzel kapcsolatban bizonyos fokig idealizálja a jövőt. Egy új, jobb társadalmi viszonyok rendszerezésének lehetőségében bízik. 68 Bystroń J. St.-nak, mint a kultúra vizsgálójának, történészének és teoretikusának a népi kultúra területén elért eredményeivel nem minden esetben értenek egyet napjaink lengyel tudósai. Vitatják a népi műveltség tartalmának közvetlen (szájhagyomány) úton való hagyományozódását, a valóságra vonatkozó nem egyszer idealista elképzeléseit. Ugyanakkor közeli hozzánk az az álláspontja, amikor a „kulturális tartalmak"-nak nevezett jelenségeket egy meghatározott történeti kor társadalmával egyetemben vizsgálja és a kultúrjelenségek mélyrehatóbb elemzéseit sürgeti. 69 A néptudomány nagy vesztesége, hogy a fiatalkori mértéktelen munkaritmus annyira kimerítette a tudós szervezetét, hogy élete utolsó két és fél évtizedében nem tudott már aktív tudományos munkát folytatni. RÖVIDÍTÉSEK EP. Etnografia Polska, Wrocław —Kraków—Warszawa. PSL. Polska Sztuka Ludowa, Warszawa. IRODALOM Bystroń Jan Stanisław 1915 Teoria rzeczywistości społecznej, in: O istocie życia społecznego. Kraków. 1916a Studja nad zwyczajami ludowemi. Rozprawy Wydziału Historyczno-Filozoficznego LX. 1—24. 1916b Zwyczaje Żniwiarskie w Polsce. Kraków. 1916c Słowiańskie obrzędy rodzinne. Kraków. 1920 Polska pieśń ludowa. Kraków. 1923 Ludoznawstwo polskie w ostatnim dziesięcioleciu. Slavia III. 154—174. 67. Bystroń J. St., 1935a, 3. 68. Bystroń J. St., 1935a, 201. 69. Sokolewicz Zofia, 1973, 162—164.
