A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BŐDI Erzsébet: Adatok a kelet-európai néprajz történetéhez (Bystron Jan Stanislaw és a lengyel néprajz)

334 BŐDI ERZSÉBET Bystron J. St.-t mindig foglalkoztatta a kultúra sokszínű összetétele, alkotó elemeinek összessége. Ezzel kapcsolatban itt is meg kell jegyezni, hogy kutatásai folyamán kizárólagosan sohasem keresi a pogány időkre visszavezethető ősi, archaikus elemeket. Az akkori divatos korszellemmel ellentétben az ősi jelenségek felkutatását nem tartja elsődlegesnek. „Le kell küzdeni ezt az — eléggé szentimentális — nézőpontot és hozzá kell kezdeni a népi kultúra kutatásához mintegy állandóan változó tartalmú, komplex jelenséghez, amely a legkülönbözőbb forrásokból ered; ez a sokrétűség, ez az állandó változás kell, hogy kutatásaink igazi témáját adják. Ebben az esetben a néprajztudomány az állandóan változó és alakuló falusi társadalomban nem az ősi maradványokat, a történelem előtti múlt régészeti emlékeit látja, hanem az élők tudományává alakul" — írja az Etnográfia Polski lapjain.

62 Ez a figyelmeztetése erősen emlékeztet Malinowski B. tanítására. Különösen figyelemre méltó az a módszer, amelynek segítségével a kultúra sokrétűségét vizsgálja. Mint már az előzőekben említettük, kutatónk számára rendkívül nagy jelentőségűek a különböző kritériumok (származás, lokalitás, vallás, kiváltsági jogokkal való rendelkezés, foglalkozás stb.) szerint felosztott társadalmi csoportok. Az ilyen társadalmi csoportok által képviselt műveltség képezi egyrészt a rendkívül összetett népi kultúrát. Bár a népi kultúra sajátosságait Bystron J. St. a szembeállítás állapotában vizsgálja, a polgári kultúrában is keresi a népi elemeket. Sohasem szabad elfelejtkezni arról, hogy a legtipikusabb tradicionális környezetben, a faluban és a legjobban fejlődő, a legnagyobb céltudatossággal szervezett közösségekben is találunk olyan elemeket, amelyeket tudatosan nem tudunk megmagyarázni és amelyek a régi idők gondolkodásából fennmaradt reliktumok.

63 A három munka közül külön ki kell emelnünk Bystron J. St. Kultúra ludowa (Népi kultúra) című munkáját. Abban az időben lát napvilágot ez a munka, amikor a hagyományos népi kultúra értékelése és fenntartása a lengyel tudományos élet legvitatottabb problémája. A XX. század második negyedében ugyanis már Lengyelországban is tömegesen jelentkeznek azoknak az általános gazdasági-társadalmi változásoknak a jelei, amelyek hatására az akkor hagyományosnak vélt népi kultúra eltűnésének folyamata egyre fokozódik. Ezek a változások főleg azokat a kultúrjelenségeket érintik, amelyeket eddig a népi kultúra főbb elemeinek véltek. így a nép viseletére, hiedelmére, szokására, a népművészeten belül pedig a fafaragásra, költészetre hat nagyobb mértékben a magasabb polgári kultúra hatása. Ebben a folyamatban az foglalkoztatja a néprajzkutatókat, hogy a hagyományos népi kultúra feltétlenül eltűnésre van-e ítélve, vajon lehetséges-e és céltudatosan szükséges-e ebbe a folyamatba beleavatkozni, hogy a népi kultúra gyors átalakulását lassúbbá tegyék. Bystron J. St. elképzelései ezen a téren nem kis jelentőségűek. Az említett munkában, amely részben történeti, részben szociológiai szempontokat tartalmaz, Bystron J. St. távlati perspektívákban elemzi a népi kultúra alkotó erőit és azokat a tényezőket, amelyek készek is azt megtartani. Elméletét itt is a szellemi kultúrához tartozó példákkal támasztja alá. Munkájában a következőket olvashatjuk: 62. Bystron J. St., 1947a, 23. 63. Bystron J. St., 1947a, 48.