A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

DOBROSSY István – FÜGEDI Márta: A paraszti kenderfeldolgozás előkészítő munkafázisai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

306 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA 6. kép. A kévés és köteges áztatás elterjedése Borsod-Abaúj-Zemplént megyében telek mögötti kert végében alakították ki (5. kép). A formának megfelelően Zemplénagárdon az áztatónak kút elnevezése ismeretes.

9 A kenderáztatás egységeit vizsgálva a hagyományozó kultúrát közelebbről kifejező ismérveket, térképre vetíthető jellemzőket találunk. Aszerint, hogy áztatás során a kévék szolgálnak a vízberakás egységéül, vagy ennél nagyobb (több kéve összekötéséből kialakított) egységek, kévés és köteges, köteles áztatási módról beszélhetünk. Az áztatás e két altípusának nyomonkövetése és térképrevetítése azért lényeges, mert a magyar etnikum területén a honfoglaláskori magyar kender és szláv lenkultúra kérdését is felveti, az egymásrarétegződést mutatja.

10 Adatainkat a kissé erőszakolt földrajzi egységek szerint, azokhoz kötve mutatjuk be. Dél-Borsodban (Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Tárd, Szentistván, Bogács, Tiszaszederkény, Tiszabábolna, Cserépfalu) az áztatásnak kizárólag a kévében történő elsüllyesztési módját ismerik. A Hernád folyó völgyének falvaiban mindkét eljárással találkozunk. Kévében áztatnak Bőcsön, Hernádnémetiben, Újcsanáloson, Megyaszón, míg a következő falvakban több kéve szalmagúzzsal történő összekötésével olyan egységet alakítanak ki, amelynek kötél a neve: Tornyosnémeti, Hernádszurdok, Hernádvécse, Fügöd, Hernádszentandrás, Kiskinizs, Halmaj, Aszaló, Hernádkak, Sajólád, Újcsanálos és 9. Barathy Emma: A kender munkái Zemplénagárdon. HOM. NA. ltsz.: 1232. 10. Szolnoky i. m. 42.