A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VIGA Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a szamártartáshoz

ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI ADATOK A SZAMÁRTARTÁSHOZ 293 10. kép. Ekébe fogott szamár, Legyesbénye Bükkszentkereszten, a századfordulót követő két évtizedben még általánosan szállították a meszet, de van rá adatunk Bükkzsércról és Kisgyőrből is. Egy-egy zsákba (meh, vreco) 2-3 véka meszet tettek, s a szamarat a hegyen áthajtva vitték árujukat. A legszegényebbek hordták így a meszet a közeli falvakba. A szamarak málházásának vizsgálata további fontos feladat lenne. Adataink azt mutatják, hogy ez a szállítási mód mégis inkább a magasabb, hegyi területekhez kapcsolódhatott.

23 A Bükk vidékén a szamarat kis szánkóba is befogták. A szamárfogatot a szekéren ülve gyeplővel irányították, az állatot bottal vagy ostorral ösztökélve. Nagyobb súly esetén, s málhás állatoknál kötőféken vezették a szamarat. Nehéz terepen gyakran a gazda is tolta a szekeret, a szamárral való fuvarozás sokszor ember és állat próbája volt. A szamár hátára ritkán ültek, alkalmanként szőrén ülték meg az állatot. Csak a legidősebbek emlékezetében él Répáshután egyfajta szamárnyereg (szedlo), s a hegyaljai terhelőnyereg emléke. A szamár haszonvételei között a néprajz számontartja az állat húsának és 23. Paládi-Kovács A., 1973/a. Különösen 556—557.