A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VIGA Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a szamártartáshoz

284 VIGA GYULA 2 nap alatt tudtak megtenni. Ezen a területen tehát elsősorban az erdőhöz kapcsolódott a szamár tartása, s a szegényebb emberek számára a lovat helyettesítette. Külön kell szólni a városok és egykori mezővárosok szamártartásáról. Miskolc mellett elsősorban Mezőkövesd, Mezőcsát, Szikszó és Gönc érdemel említést ebből a szempontból. Ez esetben — véleményünk szerint — nem egyszerűen a magasabb lélekszámmal járó nagyobb állatlétszámról van szó. Ezen települések piaca és üzlethálózata, főleg fatelepek és TÜZÉP-telepek kiszolgálására tartották a szamarat, s velük a településen belüli fuvarozás mintegy szolgáltatást jelentett a lakosság számára, megélhetést néhány szegényembernek. A szamaras ezen települések jellegzetes figurája volt még a közelmúltban is. Az itt bemutatott, s az állat hasznosítása szempontjából eltérő formák mellett azonban szinte minden településen volt 1-2 szamár szegényemberek kezén, akik tevékenységükkel (főleg fuvarozás) sajátos helyet foglaltak el egyegy falu életében, mindennapjában. Ezek az emberek alkalmi fuvarokból éltek — néhányan ma is élnek —, s helyzetük, szegénységük általában a közösség perifériájára kényszeríti őket. A szamaras, csacsis gúnynév, gyermekek és felnőttek állandó gúnyolódása, az alacsony gazdasági és életnívó tudomásulvétele. Helyzetük sajátos, tevékenységüket nem számítják semmiféle elfogadott mesterséghez, foglalkozáshoz, fuvarosokkal nem is említik őket együtt. A szamarasok munkájában régen jelentős szerepet kapott a vízhordás, ami a hegyes terület ivóvízellátását tekintve fontos feladat volt. Répáshután és Bükkszentkereszten (ez utóbbi az ország egyik legmagasabban fekvő települése, 583 méter

15

) a fúrott kutak megjelenéséig szamárral hordták a vizet a határban levő forrásból, 111. a falu közepén levő kútból. A talyigára fahordót vagy 2 dézsát tettek, s pár fillérbe, egy-egy tányér ételbe került a fuvar. A hordót télen szánkóra tették. A perei szamarasok közül a környező uradalmakban, a nyári nagy munkák idején vízhordót, zsongárt fogadtak, aki naponta négyszer vizet vitt a kordéra szerelt hordóban a mezőn dolgozóknak. A már említett boldogkőváraljai Számárát a hagyomány szerint onnan kapta a nevét, hogy a szamarasok ezen az úton vitték fel a vizet a várba.

16 A szamarasok ma főleg boltokból, TÜZÉP-ről vállalnak fuvart, s gyakran látni szamárfogatot, amint fűtőolajos hordót szállít. (1. kép). Előszeretettel tartottak szamarat olyan emberek, akiknek munkájuk során szükség volt kisebb-nagyobb teher szállítására, de nem volt kifizetődő lovat tartaniuk. Több településről tudunk szamaras szódásról, s szamárral hordta haza az agyagot és vitte piacra termékeit az 1920-as években a gönci fazekas. Hasonló módon kell értelmeznünk a szőlősgazdák és kertészek szamártartását is. Gazdasági és szociális nehézségek idején azonban, ló hiányában, lényegesen megnőtt a szamarak száma, hogy aztán néhány év elteltével, s a kényszer elmúltával ismét csökkenjen. A parasztság azonban mindig lenézte a szamarat, megvetette, s tartását a szegénység megnyilvánulásának tartotta. A hagyományos 15. Frisnyák S., 1977. 159. 16. Paládi-Kovács A. szíves szóbeli közlése. A szamarasok vízhordásához vö.: Szilágyi M., 1964. 280.; Matolcsi J., 1975. 189.