A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VIGA Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a szamártartáshoz

ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI ADATOK A SZAMÁRTARTÁSHOZ VIGA GYULA Néprajzi kutatásunk egyik leggazdagabb, legtöbb eredményt felmutató területe az állattartás és a pásztorkodás vizsgálata. A téma általános kérdései mellett azonban nem egyenlő mértékben részesedtek a kutatásokból az egyes állatfajok. A feltáró munka és az irodalom a juhászat és a szarvasmarhatartás körül sűrűsödött leginkább, ami az említett állatok gazdasági jelentőségéből, a paraszti életmódban és gazdálkodásban játszott meghatározó szerepéből kiindulva érthető. A többi állatfajról (ló, sertés, kecske, szamár, öszvér, bivaly) lényegesen kevesebbet tudunk. Igaz ugyan, hogy tartásuk — a sertés és a ló kivételével — nem volt általános, s közvetlenül nem kapcsolódtak be az ország egészét vagy nagyobb egységeit érintő gazdasági rendszerbe, mozgásokba, de egy-egy kisebb-nagyobb tájegység életében sajátos szerepük volt. Jelentőségük a földrajzi viszonyok és eltérő gazdasági feltételek szerint változott ugyan, de különleges helyet kaptak egyes települések életében, gazdálkodásában és munkaszervezetében is. I. A szamarat néprajzi irodalmunk elsősorban a juhászok teherhordó állataként emlegeti,

1 egyébirányú hasznosítását — Szilágyi Miklós alapvető munkáját leszámítva

2 — csupán az említés szintjén érintik.

3 Ebből eredően a magyar néprajz főleg az alföldi területek állattartásának elemeként ismeri. Tanulmányomban, elsősorban a mai^ Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén gyűjtött adatok alapján, főként Északkelet-Magyarország középhegységi területeinek állattartásában, illetve paraszti gazdálkodásában vizsgálom meg ezen állatfaj helyét, szerepét, kitekintve a szamarasoknak az Alföld és a hegyvidék közötti, valamint a tájon belüli árucserében játszott szerepére. A munka elsősorban recens gyűjtésen alapul, s így az emberemlékezetben kellő biztonsággal megfogható időre, a századfordulóig nyúlik vissza. A szamarak száma a négy fő haszonállat számával amúgy sem vetekedhetett, az elmúlt évtizedekben pedig egyre inkább fogyott. A terület szamárállománya — a mai megyehatárok figyelembevételével — a következők szerint 1. A teljesség igénye nélkül: Túri Mészáros L, 1912. 141.; Szendrey Zs., 1937. 85.; Szabó K., 1942. 16—18.; HankóB., 1954. 97.; Matolcsi J., 1975. 189. stb. 2. Szilágyi M., 1964. 279—282. 3. Hankó B. az állat katonai teherhordó szerepéről ír (1954. 97.), Matolcsi J. vízhordó szerepét és a szántásban való felhasználását említi (1975. 189.), valamint felhívja a figyelmet az öszvértartás céljára. Többen említik a szamárhús és szamárzsír felhasználását is, legújabban Szolnok megye Néprajzi Atlasza.