A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó a Magyarországi Néprajzi Társaságról és az Ethnographiáról, 1892

Herman OTTÓ A MAGYARORSZÁGI NÉPRAJZI TÁRSASÁGRÓL... 237 a mi meg is történt! úgy gondolkozván az értekezlet, hogy e hiány majd jóvá lesz tehető abból az összegből, a melyet Nagyméltóságod majdan a Rökk alapból utalványozni fog. Minthogy azonban ez az eljárás határozottan beléütközött abba az egyezségbe, a melyet én a nyomdával kötöttem; de beléütközött abba is, hogy oly pénz adatott adósságtörlesztésre, a melynek a miniszteri rendelet szerint is speciális rendeltetése volt, én, a midőn a dolgot megtudtam, azt vizsgálat tárgyává tettem, annyival is inkább, mert a Rökk alapból később befolyt 300 frt helyre pótolta ugyan a támadt hiányt, de minthogy ez épen akkora összeg volt, a mekkorát az elnöki értekezlet a nyomdának előlegezett, a társaság elesett az általam kikötött 1/5 résztől, vagyis 60 frttól, a melyre a társaság élete reászorult s a mibe a nyomda belenyugodott volt. A vizsgálat eredménye a következő: 1. A midőn Dr Herrmann Antal titkár az elnökségi értekezletet összehívta, ennek csak árverési meghagyásokat mutatott föl, nem pedig oly átiratot is, amely^ ben a ,Közművelődés' nyomda a M. Néprajzi társaságtól kér pénzt. 2. A nyomda nem is a Néprajzi társaságtól, hanem Dr Hermann Antaltól kért pénzt, mint a ki személyesen is tartozik a nyomdának, azonfelül ennek sok oly vállalatot szerzett, a mely adósságban végződött, úgy, hogy a nyomdával ilyen Herrmann Antal féle vállalatok után egyedül Budapesten 3—4000 frt követelése van. 3. Dr Herrmann Antal a helyett hogy maga fizetett vagy a többi adóst erre reábírta volna, inkább fölhasználta a Néprajzi társaság elnökségi értekezletének jóhiszeműségét s úgy tüntetve fel a dolgot, mintha a nyomda a Néprajzi társaságtól követelne pénzt, reábírta az értekezletet, hogy a speciális rendeltetésű pénzhez hozzányúljon, a társaság anyagi ügyeinek rendezését esetleg komolyan veszélyeztesse, mindenesetre most tetemesen megnehezítse, az én tervemet pedig, a melyért felelősséget vállaltam, megbolygassa. A titkárnak ez jellemző eljárása bírt annak kimondására, hogy iránta bizodalommal nem viseltetem, mire ő beadta a lemondását, kijelentven azt, hogy lemondásának választmányi elintézéséig folytatja a hivatalt, a f é. szeptemberi felolvasó ülést és a füzetet is előkészíti. Minthogy a titkár lemondása annál komolyabb eset volt, minél bizonyosabb az, hogy a társaság anyagi bajait ő idézte föl s azok még nem voltak elenyésztetve, tehát a titkárnak legalább erkölcsi felelőssége fennállott, én, hogy a választmánynak az elhatározást megkönnyítsem, újból számba vétettem a pénztárt és az egész helyzetet, mely a következő volt: A midőn a társaság ügyeinek vezetését átvettem, volt: Tartozás közel 1793 f. Azóta törlesztetett v 1090 f. Maradt még fizetendő 703 f. Azonkívül a folyóiratot az év végéig biztosítja az a 400 frt, mely még a takarékpénztárban van. Nagyméltóságod segítsége s a pénztári kezelés egyesítése a helyzetet a társaság javára teljesen megváltoztatta.