A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

JOÓ Tibor: A sajóládi pálos kolostor

A SAJÓLÁDI PÁLOS KOLOSTOR 161 kötetei közül még számos — elsősorban XVIII. századi mű — található a plébánia könyvtárában, de tudomásom szerint sok régi kötet került a felsőzsolcai római katolikus parókiára is.

205 A KOLOSTOR JELENTŐSÉGE, GAZDASÁGI ÉS MŰVELŐDÉSI SZEREPE Sajólád ma 1170 hektár földterülettel rendelkező 2489 lakosú, közös tanácsú község.

206 Mint település a középkorban sem játszott jelentősebb szerepet. A XVI—

XVII. századi ismert térképeken megnevezve nincs, bár a Sajó és a Bársonyos által bezárt szigetszerű földrészen több térkép is ábrázol — megnevezés nélkül — egy tornyos épületet.

207 Érdekes a sajóládi kolostornak az elhelyezése is. A pálosok általános szokásaitól eltérően nem hegyek közé, vagy lakott helyektől távoli részen települt, hanem sík vidéken, lakott település közelében, bár az is tény, hogy abban az időben nagy erdőségek és vizek (Sajó és Bársonyos, valamint kiöntések) vették körül, biztosították nyugalmát és védelmét. Sajólád pálos kolostora a XV—

XVI. században sem tartozott a nagyobbak közé; közepes méretűnek tekinthetjük; nem volt tartósan vikariatus székhelye sem. Történelmi jelentőséget kölcsönöz viszont a kolostornak az, hogy Martinuzzi Fráter György — a kiváló és nagyhatású államférfi — itt volt 1506-ban novícius, majd a mohácsi vész idején és ezt követően is — 1528-ig — ő volt a sajóládi kolostor perjelje.

208 A kolostor a hivők körében mint a Mária-kultusz egyik központja, mint Mária-kegyhely szerepelt, s már a XV. század elején nagy látogatottságnak örvendett. 1 A sajóládi pálosok a XVII. században széles körű pasztorációs és missziós tevékenységet fejtettek ki, azonban ennek ismertetése meghaladja a tanulmány célját és kereteit. Rá kell azonban mutatni arra, hogy már a középkorban jelentős szerepet biztosítottak a környék életében a kolostor számára az egyre szaporodó és növekvő mértékű föld- és szőlőbirtokok, halastavak, s különösen fejlett malomgazdaságuk, malomiparuk. Nagy-Zsolcán, Bezzegen, Hejőcsabán, Dejtán, Keresztúr és Szalonta között, Ecskeházán stb. voltak — helyenként több is — malmaik; közöttük 4-5 köves, többkerekes malmok is; azokban végezték el a környék lakossága jó részének őrlési és darálasi szükségleteit. Ezek a malmok a XVII—

XVIII. századokban újjáépülnek, újra működnek, sok esetben azonban már bérlők kezelésében. A XVIII. századi újjáéledés, újjáépítés időszakában a sajóládi pálosok igen nagy vitalitásról és aktivitásról tesznek bizonyságot. Ez alatt a 80 éves időszak alatt helyreállítják, illetve újjáépítik a saját kolostorukat, a diósgyőri kolostort; templomokat építenek: Sajóládon, Körömben, Diósgyőrött, Sajóőrösön, Hej ő205. Szendrey Bonaventura rk. plébános közlése. 206. KSH: A Magyar Népköztársaság Helységnévtára. 1973. Bp. 688. 207. Nemes Rózsa: Cartha Geographica. Bp. 1971. 208. Gyéressy i. m., Szabó i. m. 8—10.