A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
JOÓ Tibor: A sajóládi pálos kolostor
160 JOÓ TIBOR írott könyve is még a homlokzat ormán, kétoldalt láthatóként említi. 203 (Csak annyiban téved, hogy Remete Szent Pál és Remete Szent Antal szobrairól ír, viszont Szent Pál szobra mellett a másik: Csepelényi György vértanúé.) Azt, hogy a berendezés említett többi szobra hová lett, a háborús viszontagságok és a széles körben elterjedt gyűjtőszenvedély tobzódása során, nem tudjuk; e tanulmánynak nincs is módja az ilyen nyomozási tevékenységre; azonban a sajóládi veszteségek és „elkallódások" sajnos még sokkal nagyobbak, mint a sátoraljaújhelyiek, ahol 44 szoborból még mindig megvan 11. Sajnos, hasonló a helyzet a. festmények, rézkarcok körében is. Kétszázötven évvel ezelőtti (vagy talán még régibb...) műalkotások kallódtak el; a jegyzékekben említett, leltározott 40—50 festett kép és ugyanennyi rézkarc igen sok ismeretet, tanulságot és összehasonlítási alapot nyújthatna a XVIII. század első fele képzőművészetének alaposabb megítéléséhez. A pálos szentek, nagy királyaink, Czudar György és Péter; Martinuzzi György; Báthory László és még sokan mások elevenednének meg ezeken a festményeken. Ilyen gyűjtemény ma már legfeljebb csak a czensztohowai pálos kolostorban található. A festmények közül csak néhány oltárkép maradt meg. így a 12. számú felvételünkön bemutatott Remete Szent Pál kép, valamint a 13. számú felvételen szereplő Szent András kép, továbbá a 14. számú Annuntiatio kép. A templomban látható még — a szószék helyén — egy kb. 4 méter magas olajfestmény — régi oltárkép — kerettel; továbbá Szent Anna képe. Összesen tehát öt kép őrzi a XVIII. századi festészet emlékét. A harangok sorában a legkedvezőbb a helyzet; négy darab bronz harang van az ecclézsia tulajdonában; 2 nagy és 2 kicsi. (3 a templomtoronyban, egy a kápolnában.) Szerencsére a XVIII. századi kiemelkedő szintű pálos asztalos- és fafaragó művészet több remeke megmaradt. így: a 15. számú felvételen ábrázolt intarziával díszített 5 üléses stallumsovból kettő; továbbá a 11. számú felvételen szereplő faragott díszítésű ülőpadok közül 18! A karzati stallumok már eltűntek. A sajóládi fafaragó fráterek közül egyedül Hyngeller János nevét ismerjük, akinek munkáit 1737-ben említik, s aki ezután Diósgyőrben, majd — 1740— 50 között — a budapesti volt pálos (most: egyetemi) templomban alkotott remekműveket; csodálatos szentélystallumokat. 204 Azt, hogy a famunkák zöme a sajóládi kolostorban készült, a korábban már említett adatokon kívül az is valószínűsíti, hogy a kolostor asztalosműhelye az épületen belül van és valamennyi leltárban szerepel, hangsúlyt kap. A még meglevő — művészeti értékű — tárgyak közül meg kell még említeni négy — hólyagos faragású — fagyertyatartót, a régi főoltáron; továbbá egy szentségmutatót, 2 cibóriumot, és négy misekelyhet, valamint 11 használaton kívüli miseruhát és palástot. Figyelemreméltó az is, hogy a meglevő sajóládi anyakönyvek 1697-től kezdődnek! A korhoz viszonyítva nagyobb szabású és értékes pálos kolostori könyvtár 203. Szabó i. m. 26 204. Gyéressy 199. a. i. m. 205.
