A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
JOÓ Tibor: A sajóládi pálos kolostor
156 JOÓ TIBOR képet és 1 kisebb képet tézisekkel; a miskolci házban 5 nagyobb és 3 kisebb képet emelnek ki. 195 Ezeknek a szobroknak, festményeknek, oltárképeknek, faragványoknak stb. a művészi kvalitása tekintetében találgatásokra kényszerülünk. Csak egyes esetekben maradtak meg, illetve találhatók most fel ezek a művek, jobban mondva a maradványokból kiindulva, vagy a feljegyzések alapján alkotunk feltételezéseket, elképzeléseket a szoborcsoportokról, vagy az egyes egyéb művekről. Néhány tárgycsoportot kiragadva vizsgáljuk meg a jelenlegi állapotot. Az oltárok körében láthatjuk, hogy míg 1423-ban hét oltár volt, 1786-ra már — a Hétfájdalmú Szűz kápolnájának oltárán kívül — 11 oltár volt a templomban és a kolostorban. 1829. május 27-én 196 viszont már csak négy oltár szerepel: a nagyoltár: az Erzsébetet látogató Boldogságos Szűz főoltára; s három mellékoltár: Remete Szent Pálról, Szent Andrásról és Szeplőtelen Szűz Máriáról elnevezve. 1975. július 30-án is négy oltár volt még, mégpedig a régi főoltár, domborművű oltárképpel és szentségházzal; továbbá 3 mellékoltár, de a Szent András és Remete Szent Pál oltárképeit már kivitték a templomból. 197 A szobrok körében még nagyobb a változás, hiszen hacsak kihagyásokkal is követhettük a XVIII. századi 70 éves újjáépítés, fejlesztés és működés időszakát, láthattuk, hogy legalább 30—40 fa- és kőszobrot készíttethettek és állítottak fel a sajóládi pálosok. Az oltárokon általában szoborcsoportok álltak, s az oltárokon kívül is számos szoborcsoport (pl.: a lavatóriumnál, Nep. Szent Jánosnál; és egyedi szobor szerepelt még). Az 1829. május 27-i Visitatió Canonica a templomban két festett szobrot említ: Szent József és Nepomuki Szent János szobrait, s külön foglalkozik még a Sajó-hídnál levő Nepomuki Szent János szoborral. 198 1944-ből rendelkezünk egy részletezőbb leírással: Gyéressy Béla "Pálos faragások mesterei" című tanulmányában az alábbiakat írja: 199 „1944-ben a kolostor maradványának folyosóján és lépcsőházában voltak: A kolostor folyosón állott faszobrok: »A Szeplőtelen Fogantatás 130 cm magas álló Madonnája. A törékeny nőalak földgömb felett lebeg, lába alatt a kígyó az almával s angyalfejek: Montanézre emlékeztető finom és kvalitásos munka.« »A Megváltó szobra, 101 cm magas, bal kezében a földgömb, jobbja hiányzik, arcán repedések, kopott fehér a festés, bő a köpeny, gótikus a hajlás, barokk a redőzet.« »Egy a három király közül, kb. 1 m magas faszobor, fején turbán és korona, balját csípőre teszi, jobbjával aranykazettát szorít a melléhez, balra néz; aránylag a legépebb szobor, vállán vörös alapon aranyozott cifra királyi palást, arcán szelíd ámulat: mestermű!« 195. OL C—99. Helyt. It. Jelzetes könyvek, V.: Vermögenstand der Pauliner Hung. Provinz. tom. I—III. Sajólád. 196. 1829. május 27-i Visitatió Canonica 4. o. 197. A 106 alatt hiv. leltár és helyszíni megállapítás. 198. Uo. No. VI. §. II. De Statuis. 199. Gyéressy Béla: Pálos faragások mesterei. Különlenyomat a Művészettörténeti Értesítő 1973. évi 3. számából, 204.
