A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
JOÓ Tibor: A sajóládi pálos kolostor
142 JOÓ TIBOR 1778 májusában a kolostor és a templom tetejének javítására került sor, és zöldszínű zsalugátert tesznek az északi szárnyra és a refectoriumra. 116 1779. július 31-én befejezik a refectorium kikövezését is. 117 1783 májusa és novembere között még végeztettek különböző javító és korszerűsítő munkálatokat, 118 1784 januárjában pedig zsalugátereket helyeztek el a templomtoronyra is. 119 II. József 1786. február 7-én kelt és 1786. március 20-val hatálybaléptetett rendelkezésével feloszlatták a pálos rendet, felleltározták és igénybe vették a sajóládi kolostort is, s az ezt követő időkből sem rendi, sem egyéb részletes leírások nem állanak a rendelkezésre az építményeken és azokon belül bekövetkezett változásokról. Az 5. számú felvétel a nyugati oldalról mutatja be a kolostort, amikor még a nyugati szárny is épen állott. Ennek lebontására a XX. század elején került sor. A templom legutóbbi belső felújítását 1968-ban, míg a külső felújítást 1974—1976. években végezték. A KOLOSTOR ÉS A TEMPLOM ALAPRAJZA Minden középkori eredetű kolostortelepülés — így a sajóládi is — azt mutatja, hogy kolostoraik alaprajza, templomaik alakja nemcsak az általános egyházi kívánalmaknak a nyomán kifejlődött liturgiái igényektől függött, hanem a rendi szabályzat előírásaitól és a rendi szokásoktól. A pálosok a középkori építkezéseikkel nem képviselnek hazai építészetünkben olyan önálló fejezetet, mint például a bencések, premontreiek, vagy ciszterciták, hanem a kolduló rendi kolostorok és templomok, majd saját építkezéseik sémáit követték. Egyre több pálos alaprajz megismerése azonban jellegzetességeket, nem vitatható sajátosságokat is igazol, s ezek alapján rögzíthető, hogy a pálosok is — következetesen betartott — rendi instrukciók szerint építkeztek, sőt valószínű, hogy templomaik, kolostoraik építkezéseit — még királyi, vagy főúri alapítás és építtetés esetén is — maguk végezték, irányították, illetve állandóan ellenőrizték. Ennek módja lehetett különösen a XV. században az, amit Zolnay László állít „budaszentlőrinci építőmesterek segédkeztek az ország mintegy száz pálos kolostorának építésében, bővítésében", 120 de még inkább az, hogy egy-egy vikariátuson belül ment a vikárius, vagy perjel utasítására a templomépítésben járatos, az instrukciókat ismerő építőmester, vagy kőfaragó az építkezések irányítására, azoknál való közreműködésre, tapasztalatok átadására. A XVIII. században volt is használatban egy „Norma Aedifici et condescensionis Fratrum Ordinis S. Pauli p. Eremita in eorum Possessionibus" megnevezésű irányterv, 121 s ismeretes Vépi Máté kiváló pálos építőmester több kiemelkedő pálos építkezésnél való közreműködése. Sajóládon ismerjük mind a kolostor, mind a templom, illetve a torony újjáépítésének irányítóját, de a XIV— XV. 116. OL Kam. Lt. AP Fasc. 188/a. Conv. Sajó-Lád. No. 6. Fol. 175. 117. OL Kam. Lt. AP Fasc. 188/a. Conv. Sajó-Lád. No. 6. Fol. 177. 118. OL Kam. Lt. AP Fasc. 188/a. Conv. Sajó-Lád. No. 6. Fol. 193—198. 119. OL Kam. Lt. AP Fasc. 188/a. Conv. Sajó-Lád. No. 6. Fol. 199. 120. Zolnay László: Magyarország legnagyobb kolostorromjai a budai hegyekben (Budapest c. folyóirat 1971. májusi száma) 36. 121. OL Tervtár. I. 16. 13—37-ig; a 33-as jelzetű terv.
