A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BATÁRI Ferenc: Az avasi református templom török szőnyegei

124 BATÁRI FERENC nak, a csomósorokat alul, felül szövött sáv rögzíti. Oldalszélek: négy láncfonál szélességben beszövés. Rajz: a középmezőben piros alapon, a keret kék alapú fósávjában piros és kék virágok. Állapot: szakadozott, hiányos, felső végén a szövött sáv hiányzik. A négy szőnyeg technikai adatainak tanulmányozásakor megismerhetjük a török szőnyegek évszázadokon keresztül alig változó technikai felépítését. Kivételt képeznek az „udvari manufaktúra szőnyegek", mert ezeken a szultán és közvetlen környezete számára dolgozó, Perzsiából és Egyiptomból betelepített mesterek hagyományai éltek tovább. A régi török szőnyegek készítéséhez természetes festő anyagokkal színezett, vagy eredeti színében meghagyott birkagyapjút dolgoztak fel. Elvétve Gördes városában a 18. századtól kezdve a gyapjú mellett pamutot is alkalmaztak. A lánc és a csomók fonalát általában jobbirányú sodrásban két balsodrású szálból fonták. A vetülék egy balsodrású szálból áll. A láncfonalat, mivel annak a felvetéskor nem szabad nyúlni, egész feszesre sodorták. A csomók számának növelése érdekében a láncfonalak szoros egymás mellé való felvetésére törekedtek, ennek fokozása érdekében olykor minden második láncfonalat kissé megemeltek és ezt a szintkülönbséget speciális leszövéssel rögzítették. A csomók mindig gördesz típusúak, sűrűségük jelentős mértékben a felhasznált fonál vastagságától is függ. A csomók számát a csomó- és a vetülék sorok sűrűre való ledöngölésével is lehet fokozni, amely folyamat elvégzésére egy villaszerű szerszám szolgál. A csomózást kétoldalt 2—4 láncfonál szélességben szövött sáv védi. A korai darabokon ez a sáv külön vetülékfonálból készült, amely a csomózott rész vetülékszálához kapcsolódva fordul vissza. A kapcsolódásnál képződött hurkocskák öltésnek tűnnek, s azt a benyomást keltik, mintha az oldalszélek külön lennének rá felöltve. A szőnyeget sima vászonszövéses sávval kezdik és fejezik be, ami szintén a csomósorok rögzítésére szolgál. Mivel a miskolci szőnyegek java része imaszőnyeg, ezek eredeti funkciójára is kell utalnunk. Mohamed, a próféta híveinek elrendelte, hogy napjában ötször imádkozzanak. Az imát Dzsámiban, vagy a kisebb mecsetben végezték Mekka irányába borulva. Mekka irányát íves zárású fülke, a „mihrab" jelzi, amely egyúttal Allahot, az „egy igaz Istent" is szimbolizálja. Évszázadok során úgy alakult, hogy az imát díszes szőnyegre borulva mondták, amelynek közepébe az imafülke rajzát csomózták. A miskolci szőnyegek közt a legkorábbi, kompozíciójában és színösszeállításában a legartisztikusabb az I. számú hatoszlopos imaszőnyeg (1. kép), amely az oszmán fénykor egy kiérlelt, klasszikus típusának jellegzetes képviselője. Imafülkéje ezeknek a daraboknak hármas osztású, íveit páros oszlopok támogatják. Elengedhetetlen díszítő motívumuk a fülke feletti mezőt ékítő, páros, sarlóalakú levelekkel keretezett „fogas rozetta". A fülke piros, nyersfehér, esetleg sárga alapszínű. A bordűr fósávjában nyújtott hatszögek sorakoznak, amelyeknek közepét leggyakrabban szegfűkoszorús négyzet, vagy rozetta tölti ki, de előfordulnak egyénített változatok is. May H. Beattie ezt a típust tárgyaló cikkében,

9 sajátos kompozíciójukat a 16. századi udvari sző9. May H. Beattie: Coupled Column Prayer Rugs, Orientál Art, XIV., 4.