A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

CSÓKÁS János–GÁBOR Judit–GYULAI Ákos: Geofizikai módszerek az archeológiai kutatásban

GEOFIZIKAI MÓDSZEREK AZ ARCHEOLÓGIAI KUTATÁSBAN 19 totta, a geofizikai mérések hatékonyságának további igazolásául olyan területszakasz feltárását végeztük el, ahol sem domborzati, sem felszíni leletek nem utaltak várható régészeti objektumokra. Az izoohm térképek viszont erre engedtek következtetni, mivel a 0 ponttól számított 136—140 m közötti szakaszon két mélységi szelvényben végzett mérések adatai jól észlelhető talajelváltozásokra utaltak. A VII. szelvényt úgy jelöltük ki (130—140 m között, 2 m szélességben), hogy a jelzett objektumot kb. egyharmadában metssze és a mérések által bolygatatlannak jelzett területre is kiterjedjen. A feltárás eredményei egyértelműen igazolták a méréseket. Az érintetlennek jelzett részen a termőréteg lebontása után egyöntetű bolygatatlan talaj mutatkozott, míg a nagyobb különbségeket mutató értékek helyén egy kb. 60—80 cm mélységű gödör részletét tártuk fel (9. kép). Ennek feltöltését kevert laza föld, sok állatcsont és néhány cserép képezte a feltárt szakaszon. A Ny-i metszetfalban látható volt, hogy a gödör nagyobb kiterjedésű ebben az irányban. Ezért az izoohm vonalak által jelzett szélességben a parcella határáig kiszélesítettük az ásatási szelvényt. A gödröt, melynek szélét még ekkor sem értük el, kb. 5x4 m-es területen tártuk fel (8. kép). Legnagyobb mélysége 2 m volt. Feltöltése állatcsontokon kívül sok cseréptöredéket, köveket, megszenesedett famaradványokat, égett agyagrögöket is tartalmazott. A gödör alja bizonyos részeken vörösre égett. így az is értelmezhetővé vált, hogy a 3 m-es szintben mutatkozó izoohm vonalak miért mutatnak nagyobb értéket és sűrűséget ezen a szakaszon, mint a 2 m-es szintben. 6. A területen mágneses mérések is történtek. A mágneses térkép izogamma vonalai ez esetben nem mutatnak jelentős eltéréseket. A feltárt régészeti leletek ismeretében érthetővé vált, hogy miért nincsenek nagyobb értékű mágneses indikációk. Kisebb vastárgyakon kívül (koporsószög, sarló, kés) csak az V. szelvényben egyetlen helyen találtunk egy 2 m hosszú vastárgyat, ennek hatása jelentkezett is a mérések során (13. kép). 7. Megállapítható tehát, hogy az archeo-geofizikai módszerek régészeti alkalmazása ásatásaink területén eredményes volt. Az ásatással feltárt régészeti leletek igazolták a mérések adatait. Alkalmazásukkal tervszerűbben és gazdaságosabban végezhetők a feltárások, elsősorban azért, mert elkülöníthetők a bolygatatlan és a régészeti leleteket tartalmazó területek. Előnyös az is, hogy a több mélységi szelvényben végzett mérések az ismeretlen objektumok horizontális és vertikális kiterjedésére is támpontot nyújtottak. Az ásatás tapasztalatai alapján a különböző mélységi szintek adatai a leletanyag relatív mélységi változásaira is utalnak. Az abaújvári földvárban a következő években folyamatosan végezzük a belső terület feltárását. Munkánkhoz évente előre meg kell jelölnünk a mezőgazdasági művelés alól felszabadítandó területet. Ennek költségkihatásai a feltárásra fordítható pénzfedezetet terhelik, tehát mindenképpen törekednünk kell, hogy lehetőleg csak a biztosan feltárandó területeket határoljuk be. Az 1976-ban kísérletképpen végzett geofizikai mérések ásatási tapasztalatai alapján célszerűnek láttuk a további területek előzetes, az eddig alkalmazott geofizikai módszerekkel történő megkutatását. A Herman Ottó Múzeum meg-