A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

CSÓKÁS János–GÁBOR Judit–GYULAI Ákos: Geofizikai módszerek az archeológiai kutatásban

GEOFIZIKAI MÓDSZEREK AZ ARCHEOLÓGIAI KUTATÁSBAN 13 3.1. Sály—Lator kutatási terület geoelektromos rétegtérképe. A terület geoelektromos térképe 2 m-es szintre vonatkozóan a 2. képen, a 3 m-es szintre vonatkozóan pedig a 3. képen látható. Mint említettük, a méréseket kettős céllal végeztük. Az egyik kérdés: milyen indikációval jelentkeznek az előző évben feltárt, majd visszatemetett régészeti leletek és gödrök. A 2. ábrán a feltárt terület be van keretezve, a régészeti leleteket berajzoltuk illetve nevüket beírtuk. Látható, hogy ahol építőkő maradványok voltak, azokat a helyeket 90—100 vagy még nagyobb értékű izoohm vonalak határolják azért, mert a tömör kövek nem tartalmaznak sem talajvizes pórusokat és főleg nem tartalmaznak jó vezető agyagot úgy, mint a körülöttük levő talaj, ezért a fajlagos ellenállásuk a talajénál jóval nagyobb. A talaj fajlagos ellenállása, amint a bolygatatlan anomália-mentes részen látható, 50—70 ohmm közé esik ezen a területen. Az is látható a 2. kép és a 3. kép (a 2 m-es és a 3 m-es szint) egybevetéséből, hogy a feltárási zónában 3 m-től a talaj már bolygatatlan (60—70 ohmm), tehát a leletek itt kis mélységben helyezkednek el. Mindössze a „kőkemence" hatása nyúlik mélyebbre, amit a 80—90 ohmm-es izovonalak jeleznek. Valószínűleg a talaj kiégése is növelte a fajlagos ellenállást. Látható tehát, hogy a régészeti leletek nagy pozitív geoelektromos anomáliát okoznak, a mérési módszer felkutatásukra alkalmas. A legnagyobb értékű maximum azonban a feltárás folytatásában helyezkedik el a 130 ohmmes izovonal alatt és környékén (2. kép). Ez a kerek anomália a 3 m-es szintben is folytatódik, a 90-es izoohm vonal zárja körül. A feltárást itt kell majd folytatni. Véleményünk szerint a 2. képen látható 130-as és a 3. képen látható 120-as izovonal kőből készült épületmaradványt jelez. További objektumot indikálnak azok a 90-es izoohm vonalak, amelyek a 2 m-es szintben a 95,4 ohmm-es érték miatt, a 3 m-es szintben pedig a tőle 1 m-re levő 96,8 ohmm-es érték miatt adódtak. Kiemelkedő érték adódott még a környezetéhez viszonyítva a 3 m-es szintben, amely régészeti leletre utal (3. kép), az előbbiektől kissé távolabb, melyet a 80-as izovonal jelez. Erre mutat az is, hogy a 2 m-es szintben két 70 ohmm-es izovonal is záródik az előbbi mellett. A terület zavartalan talajának a fajlagos ellenállása az utcától a telek végét lezáró domb felé haladva fokozatosan csökken kb. 60 ohmm-től mintegy 40 ohmm-ig. A régészeti leletekre utaló relatíve magasabb értékek ebből a regionális változást mutató fajlagos ellenállás értékhalmazból emelkednek ki. 3.2. Az Abaújvdri Földvár geoelektromos rétegtérképe. Az Abaújvári Földvár területén történt először geofizikai módszerekkel olyan régészeti kutatás, ahol a leletek helyére vonatkozóan nem volt előzetes ismeret. A 2 m-es és 3 m-es szintre vonatkozó geoelektromos térképek az 18. sz. képen láthatók egymás mellett. Az ábrázolásból kihagytuk a bolygatatlan rész legnagyobb részét (102—135 m között). A 2 m-es szint térképére bejelöltük azokat a helyeket (ld. jelmagyarázat), amelyeket a fajlagos ellenállás maximumok alapján feltárásra javasoltunk. A térképekről látható, hogy a Sály-Lator-i területhez képest kissé magasabb értékek (kb. 50—70 ohmm) közé esik a bolygatatlan talaj fajlagos ellenállása. A régészeti leletek indikációi ettől jóval nagyobb értékűek, tehát biztosan kijelölhetők. Az első feltárásra