A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: Etnikai határok és nemzetiségi hatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában
282 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA puhuljon, oszlophoz verték, hogy szöszösebb, lazább legyen, s a háncsrészek teljesen kiperegjenek belőle. A kender ágyban való puhításával a Hernád menti falvakban találkozunk (Bocs, Hernádkak, Sajólád, Kiskinizs, Fügöd, Abaújdevecser, Hernádvécse), de szórványosan előfordul a Zempléni hegyvidék falvaiban is (Árka, Baskó, Fony, Háromhuta, Mogyoróska). Hasonlóan a legjobb minőségű rostanyagot jelenti a szálkender elnevezés. Valószínű, hogy csak adatok hiányában eddig Bocs, Onga, Sajólád falvakból ismerjük, tehát arról a területről, ahol a kender megjelölést használják. Feltételezhetően az anyag tulajdonsága kapcsolódott a korábbi terminológiához, amelynek meglétére 17. századi írásos feljegyzések is utalnak. 37 Logikusnak tűnik, hogy a kender előtag elhagyásával alakult a szál elnevezés. Szolnoky Lajos úgy látja, hogy a szál terminus a fésülő gyakorlat kialakulásához kapcsolódott, a Dunántúlon jelent meg, jellemző előfordulása napjainkban is ott van, s innen és csak később szűrődött át a keleti területekre. 38 Ez az átszűrődés néhány alföldi falutól eltekintve Magyarország északi, északkeleti megyéiben jelentős területen érvényesül. A 6. kép tanulsága szerint Abaúj, Borsod és Zemplén megyék következő településein ismerik: Cserépfalu, Cserépváralja, Bogács, Tárd, Sály, Borsodgeszt, Varbó, Krasznokvajda, Fáj, Beret, Fügöd, Hernádszentandrás, Kiskinizs, Hernádnémeti, Göncruszka, Pányok, Pusztafalu, Nyíri, Regéc, Abaújvár, Baskó, Mogyoróska, Árka, Füzérkomlós, Megyaszó, Háromhuta, Hercegkút, Űjcsanálos, Nyomár, Radostyán. A fej elnevezés — ugyancsak a legjobb minőségre utalva — a barkók lakta területet vagy közvetlen környékét jellemzi (Nagyvisnyó, Szilvásvárad, Domaháza, Arló, Járdánháza, Kissikátor, Sajómercse, Bolyok, Sajóvelezd, Borsodnádasd, Dédestapolcsány, Malvinka,Tardona,Sajókaza, Bánhorváti.) Megyéink más területén csak szórványosan, rendszertelenül fordul elő (Prügy, Csobaj, Tiszadada), a Duna—Tisza között és a Tiszántúlon mutat jelentős, egyenletes elterjedést. Az elnevezés kialakulása minden bizonnyal összefügg a minősített rostanyag tárolási formájával, a fej alakba, való rögzítéssel. 39 A szösz kétféle jelentéssel ismeretes. Szórványosan az első osztályú rostanyagra vonatkozik (Bükkzsérc, Noszvaj, Szomolya, Imola, Kánó, Égerszög, Varbóc, Szin, Kurityán). A Hernád-menti és a délborsodi falvakban a közepes rostminőség jelölésére szolgál. A szó finnugor eredetű, esetleg török közvetítéssel kerülhetett hozzánk. 40 Valószínűleg először a csepűtől megtisztított rostanyagot nevezték így, s az elnevezés a gereben használata előtti időre utal. 41 A magyar nyelvterületen ez a terminus általánosan elterjedt, a közepes minőségű rost jelölésére használják. A megnevezés ilyen értelmű, (tehát legjobb minőségre utaló) használata eddig ismeretlen volt. 42 A fejszösz elnevezés esetében minden bizonnyal olyan szóösszeolvadásról beszélhetünk, amelyet praktikussági szempontok alakítottak ki. A szösz és a fej elnevezések ilyen összeolvadásával találkozunk a Bodrogköz falvaiban. A Bodrogköz településein nagy hagyományai vannak a kenderfeldolgozásnak, 43 s a kendermunkák intenzitásával párhuzamosan a többféle termék megkívánta a differenciáltabb elnevezések kialakítását. A fejszösz elnevezés a legjobb minőségre utalva Karos, Karcsa, Cigánd, Zemplénagárd és Tiszakarád településeken fordul elő.
