A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

ZÁDOR Mihály: Föld alatti műemléki falmaradványok műszeres kutatásai

38 ZÁDOR MIHÁLY „Földalatti műemléki falmaradványok műszeres kutatásainak módszerei" (Budapest, 1976) c. kutatási-fejlesztési tématanulmány. Ebben az elvek és módszerek mellett helyet kaptak azok első kísérleti alkalmazásai is, amelyek egyrésze Pápocon, a Műemlékvédelmi Szakmérnöki tanfolyam hallgatói és más szakemberek részére történt bemutatóval is kiegészült, Hajmási Erika régész közreműködésével ; másik része a miskolci múzeum feltárásai keretében a Sály-Latori majd az abaújvári, Gádor Judit régész vezetésével végzett feltárásoknál történt. Kutatási cél és elvi koncepció. A kutatások megkezdésekor elsősorban azokat az okokat kerestük, amelyek következtében Magyarországon mindezideig nem végeztek ilyen jellegű kutatómunkát, bár a gyakorlat többször is felvetette ennek szükségességét. A téma háttérbe szorulásának egyik oka elsősorban a tájékozatlanság és a műszaki tudományok általános fejlődési-alkalmazási stagnálása volt a régészetben és a műemlékvédelemben. Műemlékvédelmünk éppen ezekben az években kezd kilábolni ebből az állapotból. A másik ok e módszerek kezdeti bizonytalanságaiban keresendő. Ezeket két csoportra oszthatjuk: 1. a módszerek egyike sem bizonyul minden esetben alkalmazhatónak és a konkrét nehézségek és kudarcok láttán az egész témakörrel szemben bizalmatlanság keletkezhet; 2. sok felszíni objektum fejt ki zavaró hatást a méréseknél; 3. a földalatti falmaradványok, régészeti leletek felkutatásában a mérnöki geofizikai tudományoké a vezető szerep, amelyek kutatási és dokumentációs módszereit nem ilyen természetű feladatokra alakították ki. A régészek és építészek viszont „más nyelven beszélnek", képzésük során ilyen stúdiumokat nem kapnak és gyakran a készség is hiányzik belőlük, hogy ebbe beletanuljanak. A vázolt helyzet miatt kutatási célul az alábbiakat kellett kitűzni: 1. Az elméleti alapok tisztázásával, továbbá a szakirodalom tanulmányozásával meghatározni, mely eljárások felelnek meg leginkább a kitűzött feladat teljesítéséhez; 2. az egyes eljárások elemzése, esetleges kombinációk, specifikus alkalmazási módszerek kidolgozása; 3. gyakorlati példákon keresztül ellenőrizni az elméleti koncepció helyességét; 4. olyan jelkulcs kidolgozása, amely a mérnök-geofizikusok, a régészek és az építészek által közösen használható, könnyen érthető dokumentációt eredményez (ez eddig még nemzetközileg sem megoldott probléma). A kutatás módszere egyértelműen következik a fenti célokból. A konzultációk során kikristályosodott elméleti alapelvekből kiindulva, számba kellett venni az egyes geofizikai módszereket, amelyekkel a föld alatti, eltérő jellegű objektumok kimutathatók, továbbá megállapítani ezen eltérések térképezésének és jelkulcsának rendjét. Ezekután több, eltérő feladat megoldásán keresztül meg kellett győződni a kidolgozott módszerek helyességéről. A kutatási feladatok megoldása. A különböző geofizikai módszerek: a geoelektromos, vagyis ellenállásmérésen alapuló, a mágneses, a szeizmikus, a graviméteres és a geotermikus eljárások közül egyik eljárás sem tölti be egye-