A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.
368 GYULAI PÉTER Hazánkban csak a nyugati határszélen (Sopron—Kőszeg környéke, Sárvár—Káld térsége), 161 a Bükkben 162 és a Nyírség peremén (Haláp) 163 gyűjtötték. Utóbbi élőhelyét azonban már nagyrészt elpusztították és a bükki adat is régi, ezért valószínű, hogy ezekről a helyekről már kipusztult. Jellegzetes élőhelyei savanyú talajú, Eriophorumos láprétek. Egyetlen nemzedéke VI— VH.-ban repül. Tápnövényei Eriophorum-, Carex-, Festuca-fajok. 16i Lopinga achine achine Se. Az euroszibíriai faj Horvátországból leírt törzsalakja hazánkban is előfordul, de rendkívül lokálisan és az utóbbi években több helyről kipusztult. Jelenleg népesebb populációi csak a Dél-Dunántúlon (Marócsa környéki Convallario-Quercetum) 1 * 5 a Tornai Karszton (Jósvafő—Haragistya: QuercoCarpinetum) és a Szatmár—Beregi síkságon (Lónya, Tarpa, Csaroda-ligeterdők, láperdők) 166 élnek. Régebben gyűjtötték a Gödöllői dombvidéken és a Bükk hegységben (délnyugati rész: Oldal-völgy, Lök-völgy, Felsőtárkány). Nedvességkedvelő, szkiofil faj. A Dél-Dunántúlon már V.-ben, az északi határszélen VI—Vll.-ben repül egyetlen nemzedéke. A nőstények általában 2-3 héttel későbben jelennek meg, mint a hímek. Tápnövényei Gramineák (Triticum-, Lolium-, Poa-fajok). Chazara briseis pannonica Moucha et Varin Közép-Európa déli részén, Dél-Európában, Észak-Afrikában (ssp. meridionalis Stgr.), a Szovjetunió délnyugati részén élnek populációi, azonban areája Nyugat-Szibiriába (ssp. magna Stgr.) is benyúlik. 167 Meleg- és szárazságkedvelő, xerotherm faj, legjobb élőhelyei a mediterrán területeken vannak. A hazai populációk önálló alfajt képviselnek. Nálunk az Alföld néhány meszes homokterületén és főleg a Középhegység meleg mészkőplatóin fordul elő, de rendkívül lokális. A hegyvidéki példányok sötétebbek és kisebbek, mint az alföldiek. Az imágók általában összecsukott szárnyakkal a talajon pihennek. Egyetlen nemzedéke VI—VIH.-ban repül. A Bükkben szórványos és ritka, élőhelyei megegyeznek más középhegységiekkel. Hernyója S esleria-fajökon él. 168 JEGYZETEK 1. Gozmány, L.: Macrolepidoptera-Diurna. in: Fauna Hungáriáé 91. Budapest, 1968. 7. 2. Koch, M.: Wir Besíimmen Schmetterlinge I. Tagfalter Deutschland. Berlin, 1963. 109. 3. Gozmány i. m. 7. 4. Gozmány i. m. 7. és saját gyűjtések alapján 5. Saját megfigyelés 6. Uherkovich, Á.: Beitráge zur Verbreitung der Tagfalter im Tisza-Tal. Tiscia, 4. Szeged, 1968. 103—109. 7. Varga Z.: Debrecen és környéke nagylepkefaunája. Fol. Ent. Hung., X. Budapest, 1957. 236—258. 8. Bergmann, A.: Die Gross-schmetterlinge Mitteldeutschlands I. Jena; Gozmány i. m. 7.; Koch i. m. 109.; Hmby. K: Prodromus Lepidopter Slovenska. Bratislava, 1964. 9. Gozmány i. m. 10. 10. Koch i. m. 110. 11. Gozmány i. m. 10; Uherkovich Á.: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez IV. A Villányi-hegység nappali lepkéi Jan. Pann. Múz. Évk., XVII—XVIII. 1972—73. 33—43.
